Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1954

mekek, akik tudják, hogy a mai háború a hátországot ugyanúgy sújtja, mint a frontot, s akiknek esetleg a szüleiket, egész rokonságukat elpusztíthatja egy kivédhetetlen légitámadás? Mit felelne az egész magyar nép, amelynek birtokát, gyárait, házait, vasútait, országútjait, állatait elpusztítaná egy elkövetkező háború. Ez volna az a kérdés, tisztelt közönség, melyet az önök ítélete elé bocsátok. A magam részéről a következőképp felelnék rá: Békében akarunk élni. Békében akarunk megküzdeni a magunk gondjaival, békében javítgatni a magunk hibáit, békében akarjuk felszántani a földünket és behordani a termést. Egyetértésben akarunk élni a világ minden népével, szoros baráti együttműködésben szövetségeseinkkel, és ezekkel egyetértésben nem kívánunk semmilyen háborút viselni, sem kényszerű védekező háborút, sem támadót. A mi történelmünk sem makulátlan, a mi korunknak is voltak szégyenfoltjai, amelyeket nem lehet elfeledni, de azt hiszem, kedves barátaim, hogy az az útszakasz, amelyen ma haladunk, a magyar történelemnek talán legmeredekebben felfelé ívelő szakasza lesz, s minden csepp verejtékért, amely ma a magyar nép homlokára kiül, nem is olyan hosszú idő múlva nagy fizetség fog járni. Ennek első feltétele az, hogy békében élhessünk. Zechnuog: Göbe.l Kelet-Berlinben így látták Déryt (Lukács György köszöntőjének illusztrációja. =Sonntag 1954. dec. 19. 51.sz.)