Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1954

düsseldorfi Deutsche Volkszeitung karácsonyi száma is. Az alábbi - stílusa alapján - akár „félhivatalosnak" is tekinthető összefoglalót a Szabad Nép sajtóarchívumának újságkivágata alapján emeltük Déry művei közé; ennek címe fölött ugyanis szögletes zárójelben az ő neve van feltüntetve. „Saját tudósító" híján elképzelhető, hogy a szerkesztőség eleve Déryt bízta meg e rutinfeladattal. Négy esztendővel ezelőtt Stockholmból, a Béke Hívei Világkongresszusa állandó bizottságának III. ülésszakáról indult el diadalútjára az a felhívás, amely az atomfegyver betiltását követelte. Négy esztendővel ezelőtt százmilliók adták aláírásukat erre a történelmi felhívásra, s nem kétséges, hogy a népek százmillióinak impozáns felsorakozása riasztotta vissza annak idején az amerikai agresszorokat attól, hogy Koreában és Indokínában az atomfegyverhez nyúljanak. Most, négy év múltán a Béke Világtanács újból a svéd fővárosban ülésezett. Az akkori és a mostani helyzet azonban gyökeresen különbözik egymástól. 1950-ben a stockholmi felhívás kibocsátásával egy fiatal mozgalom tette meg első lépéseit, ma pedig azok a vezetők, akik Stockholmban összegyűltek, egy hatalmas, immár az egész világot átfogó, széles körű mozgalom képviselői. A négy esztendő alatt, amely a stockholmi felhívás óta eltelt, a béke-világmozgalom ereje és nemzetközi tekintélye óriási méretűvé vált. A békemozgalom korunk diadalmas világmozgalmává fejlődött. Olyan erővé, amelynek eddigi története sikeres akciók egész sorának története. Sikerrel harcolt a népek békéjét fenyegető koreai és indokínai tűzvész lángjának kioltásáért és az európai népekre halálos veszélyt jelentő „európai védelmi közösség" megbuktatásáért. Hat napig tanácskozott a béke-világmozgalom vezérkara a svéd fővárosban, s a csaknem egy hétig tartó megbeszélések után megszülettek az új stockholmi határozatok. Nehéz lenne az elfogadott kilenc záróokmány között a fontossági sorrendet megállapítani, hiszen ezek mindegyike a maga területén hosszú időkre szóló útmutatás a békeszerető erőknek. Mégis, talán a legjelentősebb a záróokmányok közül az az üzenet, amelyet a Béke Világtanács a világ népeihez intézett. Ez az üzenet drámai szavakkal hívja fel a világ népeinek figyelmét arra a nagy veszélyre, amelyet a londoni és a párizsi egyezmények megvalósulása jelentene a nemzetközi feszültség enyhülésének egészséges irányzatára. A Béke Világtanács valóságos harci riadót fújt ezek ellen az egyezmények ellen. Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének mondja ki az üzenet - nem szabad megtörténnie; a háborús egyezmények parlamenti ratifikálását meg kell akadályozni! E célból olyan széles körű népi tiltakozást kell kibontakoztatni, mint amilyennek annak idején sikerült kioltani a koreai és az indokínai háború lángját. Szükség van-e ilyen széles körű világmozgalomra? Feltétlenül. A helyzet annál is veszélyesebb, mert azok az erők, amelyek ma meg akarják hiúsítani a feszültség enyhülésének irányzatát, szavakban a békés tárgyalás híveinek vallják magukat. Úgy akarják elaltatni a népek éberségét, hogy azt állítják: a londoni és a párizsi egyezmé-