Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

(Újraközlései: Éveink múlása. Bp., 1954. 238., Összegyűjtött versek. Bp., 1982. 218-219.) Volt tehát mihez kapcsolódnia a szovjet plénum gondolatainak, s a magyar reform hívei ezúttal nem formálisan nyúltak a keleti ösztönzésekhez, hogy azok segítségével nyerhessenek teret a hazai konzervatívokkal szemben. - A szovjet és a magyar megújulás jelenségeinek szembesülésére 1953. december 10-ét követően került sor az Írószövetség kibővített vezetőségének ülésén, ahol a vitaindítót Király István, a Csillag főszerkesztője tartotta, a korábbiaknál némileg engedékenyebben szólva a kritika kérdéseiről, de változatlanul a párt vezető szerepéhez és a szocialista realizmus konzervatív normáihoz igazodva (előadásának rövidített szövege: Irodalmi Újság 1953. dec.19. 26.sz. 1-2.). Déry Tibor hozzászólása természetesen a megújulás radikálisabb hangját ütötte meg. Beszédhelyzetének érzékeltetéséhez emlékeztetnünk kell arra, hogy a megszólalón még mindig ott van a Felelet-vííű bélyege (s ezt az új kormányprogrammal kapcsolatos első megnyilatkozása csak megerősíthette); őmaga nem igyekszik a reform élvonalába, inkább az írás magányát választja, ám az újért való harcnak ezúttal nem tud ellenállni. Emelésében ugyan még felfedezhetők régies fordulatok, még mindig Rákosira és nem Nagy Imrére hivatkozik (például a bírálat ösztönzésében, amelyet Rákosi képmutatóan egyenesen a „pártmunka homlokterébe" állított. (L. A Politikai Bizottság beszámolója a Központi Vezetőség 1953. június 28-i határozatának végrehajtásáról. = Szabad Nép 1953. nov.10. 314.sz. 1-2.) De az írói önállóság, az alkotás védelmében Déiy ekkor már jóval határozottabb, mint fél évvel azelőtt. S Örkény mellett szólva nem habozik a pártbürokrácia bírálatától, mint ahogy nem tartja magát vissza a Szabad Nép „ellenállásának" kemény szóvátételétől sem. Azért kértem elsőnek szót, mert még a vita megkezdése előtt [amit mondok] egyelőre nem magához a vitához [kapcsolódik], hanem módszertani indítvány. Elkerülhetet len, hogy a szovjet kérdések aorán no essék szó hazai dolgainkról. Erről: őszintén. Ne ártson: ez két szempont, két veszély. [Az] egyik a k[ommunistáknak] az a félelme, hogy lovat ad[nak] az ellenfélnek, annak, aki nem ért egyet rendszerünkkel. Rákosi: bírálat. Abból, h[ogy az] ellenfél egyetért velem, nem következik, h[ogy] én is egyetértek vele: [abból hogy] ő ugyanazt m[ondja], nem következik, hogy ugyanazt gondolja. íróink egy jelentős részéről közt[udomású], h[ogy] nem ért[enek] egyet [a] múlt ir[odalom]pol[itikájának] több tételével-gyakorlat[ával]: ha most ennek hangot adnak, ne féljenek, nem fogják összetéveszteni azokkal, akik szocialista] munkánkkal sem értenek egyet. Még kevésbé [a] friss sütetű [támadásokkal], akik kormánykívánságra szidnak. Benjá[min] verse. Én nem félnék [a] hisztériától = lelkességtől, mely túlfut a cé-