Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

jol s két ujjával hatalmasan megcsavarja az orrát. Espersit kinyitja szemét, hunyorog, szája hangtalanul mozog. Pintér néni nézi, bólogat. 84. kép. Újra látjuk az egész ménest, végeláthatatlan vonul el a lencse előtt, hol vágtatva, hol lépésben, egy-egy csapat elmaradozik, majd összetorlódik, külön látunk egy-egy lovat, ügetve, vágtatva, elnyúlt verejtékes háttal, magasra tartott fejjel; van, amelyik megtorpan, egy másik felágaskodik, egy harmadik átugrik egy árkon stb. Leghátul az orvosék szánja kanyarodik le egy hegyoldalon, melynek lábánál feltűnik a csurgói erdészház. Petőfi Sándor ostorát durrogtatja. A szán a ház elé ér. Az előszoba ajtaja kicsapódik, Simon kifut a tornácra. A ház mögül előszalad a kis Geréb. Simon már a szán előtt áll, a takarókat szedi le az orvosékról. Egy pillanatra abbahagyja: - Ezt sosem felejtem el maguknak - mondja rekedten az izgalomtól. Az orvos, Pintér néni kiszáll a szánból. Petőfi Sándor továbbhajt az istálló felé, itt megáll, leugrik a bakról, kifogja az izzadt, reszkető lábú lovakat, körüljárja, figyelmesen megvizsgálja őket. Eközben Simon s mögötte néhány lépéssel Geréb is feltűnik az istálló előtt, mely mellett egy hosszú barakképület húzódik. Simon - s mögötte Geréb is - annyira el van foglalva gondolataival, hogy ügyet sem vet a lovaival foglalatoskodó kocsisra; elmennek mellette, a barakk túlsó széléig sietnek, ott Simon megáll egy pillanatra, elgondolkozik, s mire Geréb utolérné, újra visszafelé szalad, a kis gyakornok ismét néhány lépéssel mögötte. A kocsis közelébe érve, ez hátrafordul: PETŐFI. Idejében értünk fel? SIMON megrezzen, a kocsisra bámul, majd észbe kap, hozzálép, kezet szorít vele. Épp idejében. PETŐFI. Engem is kiküldtek az asszonyok, amikor a feleségem az elsőt szülte. Simon rábámul, majd szó nélkül megfordul, újrakezdi ideges gyors sétáját. Geréb a kocsis mellett marad, hol a szaladgáló Simonra, hol a ház felé tekint. Hallgatnak, a kocsis dolgát végzi. Simon visszajövet hirtelen megáll a kocsis mellett. SIMON. Meddig tartott maguknál? PETŐFI. Nem egyforma az, Simon elvtárs. Simon az istálló végéhez szalad, a ház felé tekint. Messziről látszik a kis szarvasbika, amint épp befordul a tornác felé, felmegy a lépcsőn. 85. kép. Közelről látjuk a házat, a kis szarvasbika épp benyomta a lécajtót, a tornácon áll, nyugtalanul fülel. Egy ideig mozdulatlanul áll, aztán megfordul, lejön a lépcsőn, a ház vége felé baktat. 86. kép. Az istálló előtt Simon is elindul, újra a barakk felé. Geréb utánaszalad. GERÉB. Simon elvtárs ... mit is akartam mondani? ... a kemencéi szakaszon már megint vasékekkel dolgoztak a fuvarosok.