Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

Az orvos becsukja maga mögött az ajtót. Tót, Molnár, Pintér néni némán nézik egymást. Tót elgondolkozva az ablakhoz járul, megáll előtte. Csend. Egyszerre csak az üveghez nyomja arcát, majd hirtelen felrántja az ablakot, egész testével kihajol rajta, a következő pillanatban visszafordul: — Ide ... ide ... Doktor bácsi! ... Doktor bácsi! A nyitott ablakon át az erdészház előtt elterülő síkságon két lovas látszik, gyors ügetéssel közelednek, mögöttük lobogó sörénnyel, vízszintesen úszó farokkal tíz-tizenöt vágtató csikó. Bent a szoba ajtaja kicsapódik, az orvos kirohan a konyhába. A szobából ESPERSITNÉ hangja. ... éjfél körül járhatott az idő, amikor azt mondom magamban: ez mégsem lehet, hogy se szó, se beszéd ... 77. kép. A lencse elölről nézi, majd egész közelről, maga mellett ereszti el a két lovast s mögöttük a porzó hóban vágtató tíz-tizenöt csikót. 78. kép. A konyha. A szobából kihallatszik Espersitné hangja - ... hogy éjnek idején egyszerűen eltűnik a házból ... Molnár teljes erejéből bevágja a szoba ajtaját, az ablakhoz fut. PINTÉR NÉNI ültéhen utána fordul. Maguknak meg mi bajuk? Molnár egy pillanatra kidugta fejét az ablakon, az ott álló Tót és orvos válla fölött, majd visszafut Pintér nénihez. - A csipkéskúti ménes, Pintér néni! PINTÉR NÉNI. Hát az minek, fiam? Molnár megáll a szülésznő előtt, egy pillanatig nézi, majd hirtelen lehajol, jobbrólbalról arcon csókolja, megfordul, kinyargal a konyhából. Pintér néni utánanéz, keze fejével lassan megtörli száját. 79. kép. Az ablakból nézzük a messziről gyorsan közeledő ménest. Az első csapat mögött száz lépéssel már egy újabb csapat tűnik fel, hátrébb egy harmadik, egy negyedik ... Egy kétlovas szán fut nyomukban, mögötte újabb csikók verik patáikkal a havat. A magasan felszálló hó úgy megsűrűsödik, hogy az utolsó csapatból már csak a feltartott fejek, lobogó sörények, farkok látszanak ki. Leghátul négy-öt lovas hajráz. 80. kép. Az első két lovas elérte a házat, s közvetlenül az ablak előtt vágtat el, mögöttük a csikók, patáikat csattogtatva a sziklás talajon. Fejüket leszegik, sörényük fehér a ráporzó hótól. Hol kettesével-hármasával vágtatnak el az ablak előtt, hol négyen-öten szorosan egy csapatban, egymás háta, fara fölött úsztatva sörényüket, most két fehér mén száguld el horkanó tág orrlikakkal, fej-fej mellett, majd egy magányos pej fut elő, hangosan nyerítve felemeli fejét s nagy riadt szemével az ablakra néz. Az egész faház reszket a vágtató nagy testek súlyától.