Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

ESPERSITNÉ. Dehogy raktam el! ... Mit? ESPERSIT. A kiseladási bérösszesítőt és az állatállomány-változási ... ESPERSITNÉ. Nem raktam el. ESPERSIT fülel. Hát ez meg mi? ESPERSITNÉ. Valaki rángatja a rádió drótját. ESPERSIT felugrik, gipszkötéses lábát szíjon emelgetve, a bejárati ajtóhoz vágtat, kinyitja. Simon áll az ajtóban. ESPERSIT rámered, mutatóujjával felpöccenti kalapját. A kiseladási bérösszesítő ... ? Simon nem tud beszélni, szeme, szája tele hóval, hápog. ESPERSIT homlokába húzza kalapját. Az asszony? SIMON kiköpi szájából a havat. Telefonálj le Szilvásra orvosért. ESPERSIT dühöngve. Hogy telefonáljak? Azt a keserves égbe ballagó édesanyját ennek a betyár világnak, mingyárt lehúzom ezt a gipszet a lábamról s azzal verlek agyon. Hogy telefonáljak? Hát nem mondtam eleget, hogy vidd be már az asszonyt Egerbe? SIMON az ajtófélfának támaszkodik. A telefon bedöglött? ESPERSIT. Hogy veszne meg a fajtája is annak, aki kitalálta a fanatikus eszével. Egész nap hiába csörögtetem. Egymásra néznek. Espersit felpöccenti kalapját, majd ököllel megdöngeti a szomszédos ún. „vadászszoba" ajtaját, felrántja, ordít. - Molnár! ... Kovács! ... Bitter! ... Geréb! Elvtársak, ki a melegre! 22. kép. A vadászszoba. Sötét van. Gyufa sercen, gyertya gyullad a magasban. Emeletes túristaágyakat látunk. Az egyik felső ágyról egy meztelen láb fordul le, orron rúgja az alsó ágy lakóját, aki épp kidugta fejét. A fej visszahúzódik, visszahelyezkedik a párnára, tovább alszik. A felső ágylakó lehajlik, ordít. - Molnár! A fej újra előjön, épp abban a pillanatban, amikor fentről a második láb is lefordul s újra orron rúgja; a fej ismét visszahelyezkedik a párnára, hortyogni kezd. A másik ágyról is lelóg két meztelen láb. Az alsó lakó gyufát gyújt s a talpa alá tartja: a láb meg se moccan. Újabb gyufa: semmi eredmény, a két láb békésen lóg egymás mellett. Az alsó ágylakó gyertyát gyújt s azt tartja alája: a láb egy idő múlva lassan felhúzódik, gazdája megvakarja a talpát. Espersit hangja kintről: - Azt a csipkésszélű, farkatekert keserves úrangyalát ... A négy erdészgyakornok gatyában, ingben egyszerre kiugrik az ágyból. Egy csizma repül át a szobán, az egyik gyakornok elkapja, továbbdobja egy másodiknak, ez a harmadiknak, aki végül kivágja az ajtón. Nagy puffanás hallatszik. 23. kép. Espersit és Simon a konyhában. Újabb puffanás. Mindkettő hirtelen hátrafordul, az ajtóra néz. Espersit az ajtóhoz biceg, felrántja, kidugja fejét, majd visszahúzza, becsukja az ajtót. SIMON Espersithez. Bözsit vigyétek át Csurgóra Évihez, én meg megyek le Szilvásra.