Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)
1953
ba. Simon eltűnik a felhőben, a szobában kavarog a hó. Semmit sem látni, csak a lócán ülő munkás vidám füttyszava hallható. 16. kép. A füttyszó áttűnik egy telefoncsengetésbe. Két jelzést hallani: előbb egy rövid, egy hosszú, egy rövid csengetés, háromszor-négyszer egymásután, aztán három rövid csengetés, ugyancsak háromszor-négyszer. Az iménti hókavargásból kiválik - miközben halkulva szól a csengetés - egy viharban hajladozó fa, melyet a vihar végül is kicsavar s rádönt egy telefonpóznára, mely szintén kidől, a vezeték elszakad. 17. kép. A csurgói erdészház konyhájában Simonne a telefon mellett ül, csenget. Az iménti jelzések hallhatók: előbb egy rövid, egy hosszú, egy rövid csengetés, többször egymásután, majd három rövid, meg-megismételve. Simonne a kagylót a füléhez emeli, hallgatódzik, újra leteszi. Arcán olykor egy picike fájdalmas rángás fut át, zsebkendővel letörli a verejtéket halántékáról, arcáról. Újra csenget, abbahagyja. Az ablakhoz lép, de nem látni át a jégvirágos üvegen. Kinyitja az ajtót, a macskát hívja: cic, cic, cic, cic. A macska nem jön, helyette az ajtórésen a huzat gomolygó havat repít a konyhába. Az asszonyka nekidől az ajtónak, testsúlyával benyomja, majd körülnéz: egy lépést tesz a telefon felé, de meggondolja, a tűzhely mellé kuporodik a zsámolyra, térdére hajtja fejét, mozdulatlanul ül. 18. kép. Az erdészház előtti nagy domboldal, tetején egy kis faépület látszik. Az épület közelébe érve, a bejárat fölött táblát pillantunk meg, „23. sz. Útépítő NV" felírással. Közvetlenül az épület mellett egy kis őrház áll, a deszkabódé oly keskeny, hogy lócáján épp csak ülni lehet. Hó kavarog körülötte, bent a teljesen kimerült Simont látjuk ülni; egy pillanat múlva feláll, felcsatolja léceit, nekiindul a lépcsőnek. Messziről látjuk, amint lesiklik az erdészházhoz. 19. kép. A konyhaajtó kinyílik, Simon megáll benne, az asszony abban a pillanatban felkapja térdén nyugvó fejét, kiegyenesedik. Simon figyelmesen nézi - Valami baj van? - kérdi. - Dehogy van! - mondja az asszony. - Miért volna? Csukd be az ajtót. Simon becsukja, majd újra szemügyre veszi az asszonykát, az üres tűzhelyet, melyen csak egy fazék víz melegszik. - Nem főztél? SIMONNE ülve marad. Korán jöttél. SIMON. Korán? SIMONNE. Ühöm. Most mit csinálunk? SIMON. Hogyhogy? SIMONNE mosolyogva. Pakolunk? Az ember ránéz, majd hirtelen eléje lép, állánál fogva felemeli arcát. Az asszonyka erőlködve rámosolyog. SIMON ijedten. Jön a gyerek?
