Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

a lábát most már biztonságosan örök időkre a földön, a mi szép valóságunkon. 1917. november 7-én az orosz forradalmi munkásosztály átvette a hatalmat. „Az Auróra nevű cirkáló - mondja a történelemkönyv — a Téli Palotára irányított ágyúinak dörgésével jelezte november 7-én a Nagy Szocialista Forradalom korszakának kezdetét." Amikor nyolc évvel ezelőtt először olvastam el ezt a mondatot a bolsevik Párttörténet moszkvai kiadásában, a lélegzetem egy percre kihagyott, s a szemem könnybe lábadt az emlékezés erejétől: a megdöbbenésnek s az izgalomnak ugyanaz a csendje támadt a szívemben, mint amikor harminchat évvel ezelőtt a pesti lapokban olvastam az orosz forradalom kitöréséről. Auróra magyarul hajnalt jelent. Én már akkor - huszonhárom éves voltam - habozás nélkül azonosítottam ezt az orosz Aurórát az emberiségnek egy új hajnalával. Még nem voltam, még nem lehettem kommunista - I9l7-ben vagyunk -, még épp csak hogy ismerkedtem Marx-szal, s az orosz forradalmi pártokról csak annyit tudtam, amennyit egy barcsi gőzfűrésztelepen, ahol akkoriban dolgoztam, egy Csehov nevű orosz hadifogoly elmondott; németül beszélgettünk, s ő a bolsevik szót maximalistának fordította. Minden szavára úgy figyeltem, mintha az életemről volna szó — arról is volt -, de azt akkor még nem tudtam. Magyarországon még egy évig morgott és csattogott a háború, de én már csak az Auróra ágyúinak a dörgését hallgattam. Hosszú az út 1917-től 1953-ig. Ezt az utat az orosz nép a testével törte fel, a tíz körmével kaparta ki, a vérével vette meg. Tisztelt hallgatóim, nem hiszem, hogy volna a világtörténelemnek még egy olyan évfordulója, amely méltóbb volna a megünneplésre, mint a szocialista forradalomnak ez az első kemény kapavágása az ember boldogulásának útján. Ha valaha volt hősi korszaka a történelemnek, ez az. Ha valaha éltek példaképek, amelyeken elménket, szívünket edzeni érdemes, az orosz nép ezrével állította őket ennek az útnak a két oldalára. Csupa kemény alak, s mégis a gyöngédség szobrai. Amilyen hosszú s fáradságos még ez a mi utunk, az ő mindig utánunk hangzó szavuk elmondja az értelmét. Sírbeszéd Németh Andor felett Kiadatlan. - I f.foliónyi tinta- és kézírásos, javításokkal teli fogalmazvány a PIM Déry-hagyatékának 72., Felelet-vita, írások D. T-ról, önéletrajzok, előadások kézirattári egységének Előadások palliumában. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: Németh Andor, Déry kevés barátja közül az egyik legrégebbi, 1953. november 13-án hunyt el, és november 18-án temették a rákoskeresztúri temetőijen; ahol az írószövetség nevében Gereblyés László, a barátok és írótársak nevében Déry Tibor és Gáspár Endre búcsúztatta. (Németh Andor. = Irodalmi Újság 1953.