Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

egy eszme nevében becsapták és színlelésre késztették. (L. Réz Pál emlékeit. In Kortársak Déi-y Tiborról. 110.) Dérynék a reformpolitika melletti - szinte hitvallásszerű - kiállását a párt vezető szerveinek az 1954. októberi tanácskozása, illetve azok határozatai váltották ki, amelyekről a változásokat most már biztosra vevő Nagy Imre számolt be a Szabad Népben. (A Központi Vezetőség ülése után. = 1954. okt.20. 293.sz. 1-2.) - Déry örömmel és lelkesedéssel ragadt tollat, hogy kifejezze egyetértését a miniszterelnök emberközpontú politikájával, az ember iránti „megrendíthetetlen bizalommal", amely benne munkált az ő erkölcsi alapozású szocializmusképében is, s amelyet - féligmeddig eretnek módon - már két évvel korábban meg-megszólaltatott országjáró riportjaiban. (L. Nyílt levél Nagy Imre elvtárshoz címmel kötetünkben). 1954 nyarán, s különösképpen a vallomás megjelenését követően Dérynék a párttal és a hivatalos szervekkel való kapcsolata is némileg oldódott. Néhány hónapra még a Szabad Nép is visszafogadja írásait, beszámolóit a reformok útját kereső Szovjetunióról, amelyben - Ehrenburg regénycímét kölcsönvéve - megindult a fagyokat felváltó „olvadás", illetve svédországi tapasztalatairól, ahol részt vett, sőt fel is szólalt a Béke Világtanács soros ülésszakán. (L. Jegyzetek a Szovjetunióról, Skansen szigetén. In Botladozás. 2. köt. 327-357.) Ezekre a hónapokra esik Déry és Nagy Imre személyes közeledése is, amely rövid időn belül barátsággá mélyült. (Találkozásukról, kapcsolatukról 1. Vásárhelyi Miklós visszaemlékezését in Kortársak Déry Tiborról. 151-159.; Nagy Imre életpályájáról: Méray Tibor: Nagy Imre élete és halála. Bp., 1989., illetve Rainer M. János: Nagy Imre. Politikai életrajz, l.köt. 1896-1953. Bp., 1996. - 2.köt. 1953-1958. Bp., 1999.) Az elkövetkező nehéz években Déry egyike lesz Nagy Imre közeli híveinek, és apróbb nézetkülönbségek ellenére mindvégig kitart mellette. Déry szépirodalmi műveiben azonban még ekkor, 1955 elején sem jelent meg a már több oldalról jellemzett politikai fordulat. Késlekedésének okai között talán felmerülhet a Darvas József által jegyzett irodalompolitika, amely a változások mögött kullogva haladt, s vonakodva ismerte el Déry jelentőségét. Hatvanéves születésnapjáról (1954. október 18.) megemlékezett ugyan a sajtó, még kitüntetést is kapott, ám az csak a nyugdíjba menőknek járó szerény Munka Érdemrend volt. Nem szólva a születésnapra ígért gyűjteményes elbeszéléskötetről, A ló meg az öregasszonyról, amelyet a központilag irányított művelődéspolitika (nemegyszer Rákosi Mátyás közvetlen közbeszólásaival, 1. 1955 eleji szövegeinket) csak félévi késéssel, 1955 tavaszán engedett a nyilvánosság elé. - Természetesen ez is közrejátszhatott Déry alkotókedvének alakulásában, a legfőbb érvről azonban ő maga vall - 1955 elején Benjámin László versét, a Köznapi dolgok igézetét méltatva, amikor kissé irigykedve tekint a költőkre, akik úgymond könnyebben és gyorsabban tudnak hangot adni a változásoknak: „Magukról szólván - mennyivel egyszerűbbnek látszik! a nemzetről, az osztályról, az emberiségről adnak hírt. Holott nekem, a prózaírónak, tucatnyi idegen ember alakjába kell öltöztetnem idegen mondanivalókat, hogy összeütközéseikből kiszűrődjék a magamé - pokoli munka!" (Jegyzet egy vershez. In