Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

19531957 tulásának neveznék, tehát a művészet igazi célját, értelmét". (L. Hozzászólás. In Botladozás, l.köt. 467-471.) - Ennek a kiállásnak a szükségességét nemcsak az Illyés Gyulával való együttérzés indokolta, hanem az is, hogy a hivatalos irodalompolitika - mint azt a Szabad Nép 1954. március 15-i, utóbb „platformtervezetnek" nevezett állásfoglalása (Az új magyar irodalom egyes kérdéseiről) is mutatta - 1953 közepe óta nem sokban változott. Néhány hónappal később azonban már Nagy Imre - demokratikus szocializmusként jellemezhető szemléletváltásának közvetlenebb vonatkozásai is hangot kapnak Déry publicisztikájában. Azok nevezetesen, amelyek a nagyobbj-szabadság, az önálló cselekvés lehetőségei révén képesek felszabadítani az emberi alkotóerő mélyebb rétegeit, az együttgondolkodás és menetelés bizalmát, örömét: „A párt júniusi határozata óta tagadhatatlanul jobban érzem magam írói bőrömben. Nagyobb nyugalommal, higgadtabban nézem napjaink történelmét, s benne a magamét, s fokozottabban érzem, hogy közöm van minden eseményéhez, a legkisebbhez is az országban, fokozottabban érzem a személyes felelősséget is mindegyikért" - olvasható Az írók egyetértéséről című cikkében. (L. Botladozás, l.köt. 472-481.) Az idézett vallomás egyben azt is jelzi: Déry ráérzett Nagy Imre szocializmusának új vonásaira, amelyek kimondva-kimondatlanul eltértek a szovjet vonaltól - annak ellenére, hogy meghirdetőjük változatlanul „pártszerű" keretek között igyekezett cselekedni. Ezek a reformgondolatok nemcsak könnyítést és lazítást ígértek a korábbi gyakorlathoz képest, magukban foglalták a szocialista törekvések gyökeres megújításának a lehetőségét is. A publicisztikailag kinyilvánított egyetértés, illetve az ahhoz tartozó új világlátás azonban még ekkor sem lényegült át Déryben művészi alkotásokká. Megléte és csírázása ekkor legfeljebb abból érezhető, hogy a felszabadulás tízéves évfordulójának közeledtével a korábbiaknál kötetlenebbül - és az 1946-ban keletkezett Alvilági játékok elbeszéléseinek őszinteségével - idézi fel az ostrom, az új élet beköszöntésének az emlékeit. (Emlékekaz alvilágból. In Botladozás, l.köt. 74-146.) Jelzésértéke van azonban annak a körülménynek, hogy a visszaemlékezés nem a változásokat vonakodva végrehajtó Szabad Népben, hanem az éppen az azokban a hetekben megalakult Hazafias Népfront lapjává emelt Magyar Nemzetben jelent meg, 1954. október 17-e és november 12-e között. A fordulatot 1954 nyarához, egészen pontosan: az 1949 után politikai okokból lefogott, majd mondvacsinált, „konstrukciós" indokokkal elítéltek kiszabadulásához és visszatéréséhez köthetjük, akik között számos ismerős akadt; s akik beszámoltak megaláztatásukról s a szocializmus nevében elkövetett gazságokról. Köztük Újhelyi Szilárd, Déry 1945 előtti pártösszekötője, visszaemlékezéseiben (Kortársak Déry Tiborról. 138-139.) azt is elmondta, mennyit faggatta őt barátja az elítéltség és a börtönélet érzéseiről, hétköznapjairól. Az ezekkel való szembesülés elemi erővel keltette fel benne a becsapottság és félrevezetettség indulatait. Ám mindezen túlmenően a lelkiismeretfurdalásét is - egykori tájékozatlansága, hiszékenysége és naivitása miatt; nemkülönben az egyre gyarapodó dühöt azok iránt, akik a társadalom egészét