Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

És mi sem természetesebb, mint hogy az egymás közt vetélkedő új szovjet vezetők e változásokat az érdekövezetükbe tartozó népi demokratikus államokban is szorgalmazták. Pártvezetőiket - így a magyarokat is - 195l-hez hasonlóan Moszkvába rendelték, és személycserék útján végrehajtatták a fordulatot. A már leszerepeltnek tekintett Rákosit félreállították és az eddig nem „kompromittálódott" Nagy Imrét helyezték előtérbe. (Aki egyébként már a korábbi években is felvetette a falu fejlesztésének azt a gondolatát, amely most aktuálissá vált.) - Az 1953. június 13—16. közötti tárgyalások jegyzőkönyvét 1. T. Varga György közzétételében: Múltunk 1992. 2-3.sz. 234-269.) S ugyanígy nemzetközi - közvetlenül szólva: szovjet - háttere van a nem egészen két évvel későbbi fordulatnak is. 1955 elején ismét Moszkvába rendelik a magyar vezetőket, s ezúttal Nagy Imre kap szemrehányást reformjai állítólagos túlzott „radikalizmusa" miatt. - A két világrendszer konfrontációja ismét erősödőben volt. Az újjáépült és katonailag megerősödött Nyugat-Németországot felveszik az észak-atlanti katonai erőket egyesítő NATO-ba. A Szovjetunió válaszlépésként 1955. május 14én létrehozza a csatlósállamait katonailag egyesítő Varsói Szerződést. Igaz, a feszültség nem állandósul. A szovjet megszálló egységek szinte egyidejűleg kivonulnak Ausztriából, politikai vezetése garantálja annak semlegességét, majd 1955. június 18-23. között tanácskozóasztalhoz ül a nagyhatalmak képviselőivel. Az új magyarországi változásokban azonban nemcsak a nemzetközi fordulatok játszottak közre. A korábbi hatalmában korlátozott Rákosi felhasználta Nagy Imre helyzetének megingását, kitartó intrikával szinte teljes egészében maga mellé állította az apparátust, amely egyébként is tartózkodóan fogadta a reformokat, s így 1955 során belső párttámogatással sikerült kiszorítania ellenfelét a vezetéséből. Mert igaz ugyan, hogy Nagy Imre sorsa iilapjában véve már 1955. január 8-án eldőlt a nyilvánosság teljes kizárásával megtartott moszkvai „konzultáción" (a tanácskozásról készített feljegyzést 1. Rainer M. János és Urbán Károly közzétételében: Múltunk 1992. 4.sz. 124-148.), végrehajtása azonban már Rákosi ismert szalámitaktikájának forgatókönyve szerint valósult meg: az MDP március 2-4. között tartott Központi Vezetőségi ülése még csak Nagy Imre „jobboldali elhajlásáról" ejt szót. Rövidesen azonban már visszahívják őt a párt vezető szerveiből, s április 18-án felmentik miniszterelnöki tisztségéből is. Végül - mivel nem tagadja meg „jobboldali bűneit" és nem gyakorol „önkritikát" - december 3-ával még a pártból is kizárják. Ezzel párhuzamosan természetesen megindul reformintézkedéseinek visszavonása: újra beindul falun az erőszakos kollektivizálás, lelassítják a Hazafias Népfront szervezését, késleltetik a volt politikai elítéltek rehabilitációját stb. (A kérdésről - nemzetközi összefüggéseiben - 1. Entstalinisierungskriese in Ostmitteleuropa 1953-1956. Szerk. Jan Foitzik. Padenborn-München-Wien-Zürich, 2001. Ferdinand Schöningh Veri.) Hogyan hatottak e változások Déry politikai nézeteire, pályafutására? Nem kétséges - meghatározóan. Nagy Imre 1953. július 4-i bejelentésére Déry szinte azonnal és nyilvánosan reagált. Ámbár azt is hozzá kell tennünk: némi várakozással és fenntartással. Az új kormányprogram - az ország többségéhez hasonlóan - őt is vájj*