Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

Tamás (1910-1986), a Nemzeti Színház igazgatója, Nádasdy Kálmán (1904-1980) az Operaház főrendezője, Horvai Ist\>án (I933-) a Madách Színház igazgatója nem fukarkodtak Déry dicséretével, s a fenntartások inkább a filmesek körében - Révai Dezső, a filmgyár vezérigazgatója. Szántó Miklós, a minisztérium filmfőosztályának a vezetője és Bányász Imre, a filmgyár helyettes igazgatója - kaptak hangot. - A vita nagyobbik részében a szereplők megjelenítése, a politika és a magánélet arányai és kölcsönös összefüggései álltak előtérben - elsősorban a főszereplő, Köpe Bálint személyiségének kapcsán. (Molnár Miklós, az Irodalmi Újság szerkesztője ezt például három kérdés köré csoportosította: Bálint miért megy el a szeptember elsejei tüntetésre? Mitől kerül közel a párthoz? Mi értelme volt általában a tüntetésnek?) De bőven esett szó a többi munkásszereplőről, Bálint keresztapjáról, Neisel bácsiról, nagybátyjáról, Józsiról vagy a jéggyárban megismert Istenes bácsiról is. - Különösen sokan vitatták a kommunista Brányik alakját, akit nem találtak emberileg elég meggyőzőnek; s szinte mindenki bírálta Bálint váltótársának, az Ocsenásból Vendellé átkeresztelt! átformált fiúnak a személyiségképét. Azt, hogy a később rendőrspiclivé vált regénybeli Ocsenás - új, pozitív alteregója a legtöbbször légüres térben mozog. Fábry Zoltán felfogása legelsősorban a párt ábrázolásának a kérdésében tért el Déryétől. Szerinte Déry a pártot Bálint szemléletén keresztül - csak szubjektiven érzékelteti. Ezzel szemben ő a párt szervező erejét és munkáját objektívebb oldalról kívánta volna bemutatni. Az ő koncepcióját elsősorban Nonn György támogatta, s azok, akik a szeptember elsejei felvonulás szervezeti előkészítésének a részletesebb képsorait hiányolták, beleértve ebbe a szakszervezeti bizalmik Vasas székházbeli gyűlését, illetve a szociáldemokrata vezetők visszahúzó szerepét. S a kifogásoknak ebbe a sorába illik a jéggyár tulajdonosának, Rosner igazgatónak a túl kedélyes ábrázolása vagy a tüntetés anarchista, fosztogatásba torkolló jelenségeinek az „eltúlzott" szerepeltetése. - Érdekes módon, a pártközpont képviselőjének, Nagy Magdának ( 1921-1982) nem volt ebben a témakörben érdemi megjegyzése. A vita Déry ígéreteivel zárult, de forgatókönyvéből mégsem lett film. Azért-e, mert az ígért javításokat nem végezte el? Vagy azért, mert Fábry Zoltánnak ment el végleg a kedve a rendezéstől? Avagy azért, mert a megbeszélést tíz nappal követő kormányváltás, Nagy Imre új politikája ( és Révai József leváltása) jó időre bizonytalanná tette a kulturális vezetést? Netán Déry a legfelsőbb döntéshozók számára változatlanul „nem kívánatos személy" maradt? - Csak a további kutatások tudnák hitelesen eldönteni. A jegyzőkönyvből - eddigi gyakorlatunkat követve - csak Déry hozzá-