Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

Brányik utolsó szavai alatt Neisel felkelt helyéről, s az elnöki emelvény elé ment, itt szembefordult a hallgatósággal. NEISEL nagyon higgadtan, csendesen beszél, néha kicsit akadozik. Az elvtársak vagy 30 éve ismernek engem. Felemeli hüvelykujját. Egy: tudják rólam ... hogy nem vagyok kommunista. Felemeli mutatóujját. Kettő: de ha jól megforgatom mindazt, amit tapasztaltam, s amit tudok ... akkor is egyetértek az előbb szóló fiatal elvtárssal ... a nevét nem tudom ... aki azt javasolta ... azt javasolta ... hogy a rendőri tilalom el­lenére is, igenis menjünk ki az utcára. Viharos taps. Lencse Brányikra fordul. BRÁNYIK kiáltva. Peyer már rég tudott a tilalomról, miért csak most közölte? Lencse újra Neiselre fordul. NEISEL. Amondó vagyok, hogy ennek a tilalomnak nagyobb a füstje, mint a láng­ja ... De azt mondom, elvtársak: még ha a rendőrség komolyan veszi is, amit ígér, még ha fegyvert használna is ellenünk ... a magyar munkásság szeptember elsején akkor is kimegy az utcára. Olyan elkeseredés még sohasem volt az emberek között, mint ma, nemcsak a munkanélküliek, hanem a dolgozók szívében is. HANGOK. Úgy van! ... Úgy van! NEISEL. Ez a tüntetés ... új reményt kell keltsen a munkásságban, legyen ez az új korszak kezdete, elvtársak! Hatalmas taps. A lencse Brányikra fordul. BRÁNYIK süvítve. Az utca mindenkié, elvtársak! A munkásságot az utcáról nem lehet eltiltani! 48. kép. A Magdolna utca, a Vasas Székház előtt. Alkonyodik, de a lámpák még égnek. Bálint egy fali hirdetmény előtt áll, olvassa A FŐKAPITÁNY BETILTÓ VÉGZÉSÉT. Neisel többedmagával kilép a Vasas kapuján. Az ülés néhány ismerős alakját is lát­juk, köztük a Dadogót, Bittnert. Bálint keresztapját megpillantva, azonnal hozzásza­lad, felnőttesen kezet nyújt neki. NEISEL csodálkozva. Hát téged mi szél hozott ide? BÁLINT. Keresztanyám mondta, hogy itt találom. Egy nagyon fontos dologról van szó, keresztapám. Neisel megsimogatja a fejét, a társaságtól búcsúzik: Barátság! Kettesben elindulnak. Bálint felnéz keresztapjára, majd lesüti szemét. Újra felnéz. Még csak néhány lépést tettek, Bálint máris megáll egy vörös tintával falra festett fel­írás előtt: ÉLJEN A KOMMUNISTÁK MAGYARORSZÁGI PÁRTJA, ÉLJEN A PROLETÁRDIKTATÚRA! Neisel egy lépést hátrál, fejét is hátrahajtja, mint a távollátók, úgy olvassa. Hallgat­va mennek tovább.

Next

/
Oldalképek
Tartalom