Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

előtt a magasba száll, Bálint felugrik, utánakap. Az ablak kinyílik, Istenesné kihajol rajta. BÁLINT. Én vagyok, Istenes néni, ne tessék megijedni! De még mielőtt folytathatná, az úttesten a porfelhőkből kirobog egy teherautó, szuronyos csendőrökkel megrakva, egy második, harmadik stb., véget nem érő sorban vonulnak el Bálint előtt, hatalmas robajjal. BÁLINT Istenes bácsival szeretnék beszélni. ISTENESNÉ egy kézmozdulattal. Nincs itthon. Minek is volna! Úgysem tudna aludni ebben a lármában. Mi kell tőle? BÁLINT a csendőrautók után néz. Hát beszélni szerettem volna vele. Még egy elkésett csendőrautó jön, melyet a lencse hátulról is követ. A kocsi farában egy csendőr áll, kalapja tollát borzolja, bodorítja a szél. 45. kép. A Vasas Székház nagytermében az üzemi bizalmiak gyűlése. A terem zsúfolva, a falak mentén is állnak, akiknek nem jutott ülőhely. Állítólag 1000 résztvevő. Kabók elnököl, Peyer beszél. Rendőrtiszt az elnöki emelvényen. PEYER. ... végezetül röviden összefoglalom a kérdést. Mit tegyünk ebben a nehéz helyzetben? Ha a szociáldemokrata párt szeptember l-jén nem megy ki az utcára, a munkásság a szélsőséges elemek befolyása alá kerül. Ezt nem engedhetjük meg. Tehát igenis felvonulunk, de a rendet minden körülmények között biztosítani fogjuk. Garantáljuk a rendőrségnek, hogy a tüntetés az egész országban teljes csendben fog lefolyni. A munkásságnak ez a csendes sétája azonban legyen egyúttal figyelmeztetés a kormány számára, hogy ha nem segít rajtunk, nem vállalhatjuk tovább a felelősséget, s a tömegek a szélsőséges izgatás könnyű prédájává válnak. Leül, nagy taps. A lencse végigfut több széksoron; csoportokat mutat, melyek tapsolnak, s másokat, melyek leeresztett kézzel ülnek; végül egy nagyobb társaságon állapodik meg, melynek központjában Bittner ül, kivörösödött széles arccal, nyakkal, mellette a Dadogó s a Körömnyiszáló, mindhárman teljes erejükből tapsolnak. BITTNER. Vastag bőr és jó gyomor, szaktársak, csak ez lehet a mi politikánk. A lencse egy szomszédos széksorra és az ott épp felálló 1. bizalmira fordul. 1. BIZALMI. Peyer elvtársnak teljesen igaza van, ami a nehéz helyzetet illeti. De ma nem a vezetőség nehézségei vannak napirenden, hanem a munkásság nehezebb helyzete. Most nem az a kérdés, elvtársak, hogy a proletariátus kinek vagy minek a befolyása alá kerül, hanem hogy megmentsük az embereket az éhenhalástól. Ne taktikázzunk, elvtársak! Cselekedni kell, mert az emberek nyomora tűrhetetlen. Én a Mávagból jövök, ahol a héten megint elbocsátottak 146 embert. A bércsökkentésekről már nem is beszélek. Azt várjuk a szociáldemokrata párttól, hogy most már végre mutasson erélyt, s mondja meg világosan a kormánynak is, de úgy, hogy félreértés ne essék, hogy a munkásságnak követelései vannak, amelyeknek, ha törik, ha szakad, eleget kell tennie. Hirtelen felcsattanó taps az egész teremben. Ha ezt megteszi, a tömegek nem fogják cserbenhagyni. Leül, újra dörgő nagy taps.