Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

Bálint szembenéz vele, nem felel. VENDEL. S az embereknek általában olyan jó dolguk van, hogy te bátran füttyöngethetsz az orruk alá? A Jéggyár külső kapuja előtt állnak. Egy polgári ruhás detektív jön a Futár utca felől, belép a kapun. VENDEL utánafordul, nézi. Ez például egy detektív. BÁLINT. Detektív? Honnét tudod? VENDEL. Tudom ... Visszafordul Bálint felé. S ha holnap megint az utcára kerülsz, mint más százezer ember Pesten, akkor is ünnepelni fogsz? BÁLINT Én nem kerülök az utcára. VENDEL bólogat. Mert egy prima ember vagy! Száját elhúzza. Bejön a gyárba, fel­nyalja magát az igazgatóság kegyeibe, két sichtában dolgozik, tehát elveszi egy má­sik ember elől a munkát s maholnap egy olyan álomszép kövér hajcsár lesz belőle ... BÁLINT szegett fejjel eléje lép. Vondd vissza! VENDEL gúnyosan. Ha fizetsz egy fröccsöt! BÁLINT Nem értesz magyarul? VENDEL gúnyosan. Vissza van vonva. BÁLINT Komolyan beszélj! ... VENDEL. Egy pacsirtával? Aki egész nap énekel? Bálint fejjel nekiszalad Vendel gyomrának, ez megtántorodik. Bálint újra nekisza­lad, hirtelen lebukik Vendel szétvetett lába közé, farával a magasba emeli, s a hátára zuhanó testet kétvállra fekteti. Istenes, ki időközben, ugyancsak a gyárba jövet, mel­léjük ért, lehajol, megvizsgálja Vendel pozícióját, mint a birkózásnál a bíró, tust je­lez, majd két ujját szájába dugva élesen füttyent: Ablézung! VENDEL feltápászkodik, kinyújtott kézzel Bálint elé lép. Masszív gyerek vagy. A gyár udvarán feltűnik a művezető, kikiált az utcára: Istenes, az igazgató úr hi­vatja. Gyorsan! ISTENES Vendelhez. Ne bántsd te ezt a gyereket. Eltalál ez még a te utcádba. Elindul a kapu felé. Vendel gúnyosan Bálint arcába mered, majd néhány taktust fütyül a Bálint-nótából. Hirtelen elvigyorodik, rettenetesen hátba vágja a gyereket, aztán vállát átölelve elin­dul vele a gyárba. 41. kép. Az igazgatósági irodában Rosner ide-oda szaladgál a szobában, a detektív karosszékben ül. Istenes az ajtóban áll. ROSNER. Aztán kérdem szeretettel, miért nem árulta el nekem, hogy rendőri fel­ügyelet alatt áll? ISTENES egy percig hallgat. Nem tartozik magára. ROSNER. Hogy-hogy? Nem tartozik rám, hogy maga egy büntetett előéletű, fel­forgató elem? ISTENES csendesen. A dolgomat elvégeztem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom