Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

7. kép. A Tizenhárom udvarán, a II. emeleti folyosón, Bálint egy konyhaajtó előtt áll, a ,,Bálint-nótát" fütyüli. A falon kalitkában mátyásmadár ugrándozik. A 12-13 éves Neisel Juliska nyit ajtót. JULISKA összecsapja a kezét. Jaj, a Bálint! Hát te hogy kerülsz ide? Jaj, de megnőttél! BÁLINT legényesen. Meg hát! JULISKA. Nem is igaz, nem is nőttél meg. Jaj, be pici vagy! Nem vagy te beteg, Bálint? BÁLINT meglepetve. Beteg? Miért volnék? JULISKA. Mert olyan pici vagy. S meg se csókolsz, BÁLINT felnőttesen. Most nem érek rá, Juli. Ide figyelj: Keresztapám is kikapta a könyvét? JULISKA. A papa? Mi jut eszedbe? A papa még sosem kapta ki. BÁLINT Biztos, hogy most sem? JULISKA. Ha mondom. BÁLINT vidáman csettint az ujjával. No, az első jó hír! Egyet füttyent a mátyásmadárnak. Keresztanyám? JULISKA. Az elébb ment el. Te meg mért nem jössz már be? Jaj, a nagymama hogy fog örülni! 8. kép. Neiselék szobájában Bálint a földre állított bádoglavórban a lábát mossa. Az ablakon át gyárkémény látszik. A kislány egy nyitott szekrény előtt guggol, keresgél. A szekrényből nagy sietséggel mindenféle holmit hány ki. A sarokban szalmafonatú karosszékben a nagyon öreg nagymama. BÁLINT Juliskához, folytatva ... tudod, ha mezítláb kérek munkát, akkor senkinek sincs bizalma hozzám. A Hauer cukrászdában, a Rákóczi úton kifutót kerestek, aztán csak ránéztek a piszkos lábamra ... JULISKA a szekrény mellől... és kirúgtak. BÁLINT önérzetesen. Hogy kirúgtak? Engem ugyan nem. JULISKA. Hát mit csináltak. BÁLINT Nem felel, a szappant szagolgatja. JULISKA. Jaj, Bálint, mikor fogsz te engem feleségül venni, ha mindig munka nélkül vagy? BÁLINT Feleslegül? Arra még ráérek. JULISKA. Meg ezt a régi picőt sem találom. Úgy látszik, a mama eladta. BÁLINT Micsodát? JULISKA. A picőt! ... A cipőt, nem érted? NAGYMAMA. Add neki oda az enyémet. JULISKA csodálkozva. Jaj, nagymami, azt, amelyik a lábán van? NAGYMAMA türelmetlenül. No fűzd ki már, hányszor mondjam? Minek a cipő egy vénasszonynak, aki már öt éve nem volt az utcán. JULISKA kérdőn a fiúra néz. Ez mind a két lábával kiugrik a lavórból, a nagyma-