Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

vagy hasonló problémákat vet fel, mint nálunk Magyarországon. Vonatkozik ez a két ország irodalmi életére is. Színházban gyakori a klasszikus regények színpadi feldolgozása. Mai témák eleven és a valósághoz hű megmunkálása a prózában még szintén sok feladatot jelent az írók számára. De tény az, hogy mind az öregebb, mind a fiatalabb írók nagy kedvvel, s lelkiismeretesen állandóan dolgoznak: a hetvenkét éves Zofia Nalkovvska és a másik nagy írónőjük, Maria D browska, valamint Lucjan Rudnicki, Leon Kruczkowski, Stanis aw Wygodzki ugyanúgy, mint a fiatalabb nemzedékhez tartozó Newerly, Bahdaj, Kowalewski és még számosan mások. Őhozzá híven gyászolunk Először: Irodalmi Újság 1953. márc.12. 6.sz. 4. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: március 5-én meghalt J. V. Sztálin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára. Országos gyászt rendeltek el, s ebből az írók is tömegével vették ki részüket. A Szabad Nép naponta közölt verseket, megemlékezésekét - Karinthy Ferenctől (Sztálin őrség, márc.7.), Kónya Lajostól (Kétmilliárd szív, márc.8.), Devecseri Gábortól (Míg ember él a földön, márc.9.), Kuczka Pétertől (Csak állsz és nézed ... márc.ll.), Zelk Zoltántól (Ókét hallom, márc.12.). Az Irodalmi Újság gyászkeretes számot állít össze ebből az alkalomból, amelyben szinte minden publikáló szerző nevét megtalálhatjuk Aczél Tamástól Veres Péterig, közöttük Darvas Józsefét, Hámos Györgyét, Hajnal Annáét, Háy Gyuláét, Hegedűs Gézáét, Heltai Jenőét, Illés Béláét, Illyés Gyuláét, Lányi Saroltáét, Méray Tiborét, Nagy Lajosét, Nagy Lászlóét, Sándor Kálmánét, Simon Istvánét, Somlyó Györgyét és Szabó Pálét, hogy csak az ismertebbeket említsük. Déry rövid nyilatkozata az egyik lap alján húzódik meg. Hívő írás, de kitűnik szűkszavúságával és mértéktartásával. Sztálin a világtörténelem egyik legnagyobb alakja. Minden nagy ember halála megindító, mert az emberiség a saját lehetőségeinek és reményeinek egy beváltatlan részét temeti el vele, de ez a halál számunkra százszorosan fájdalmas és megrendítő. Mondjam el, hogy hány szállal kötődtünk az ő életéhez? Hogy mit köszönhetünk neki? Hogy mit vártunk még Tőle? Hogy a magunk munkája, a magunk lehetőségei, a