Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1952

portjait kommentálva - azt bizonygatta, hogy ezek az írások meghamisítják a valóságot. Tájékozódásaiban, úgymond, Déry „hamis szemszögből indul ki. Inkább hajlandó elhinni a rosszat (függetlenül attól, hogy igaz vagy nem igaz), mint a jót." Állításának bizonyítására Urbán teljes terjedelmében idézi az alábbi passzust abból a hosszabb úti beszámolóból, amely a Miskolc és Kazincbarcika közötti sajóbábonyi építkezésekről s az itt dolgozó kubikusok hétköznapjairól, életkörülményeiről igyekszik képet adni. - Hogy e kétkezi munkások rosszabbul keresnek, mint a Horthy-korszakban? Képtelenség - állítja Urbán. - S az utolsó mondat sejtelmes összehasonlítása 1947 és 1952 között! ... - Mindez elég volt ahhoz, hogy Dérynék a riportokat összefoglaló Hazáról, emberekről (1954) című kötetéből már kimaradjon az idézett bekezdés, s - huszonnégy év múltán - mechanikusan így, megcsonkítottal! lássuk viszont az életműkiadásban is e nem túl jelentős riportot. (L. Sajóbábony. Botladozás. 2.köt. 152-164. - Urbán felszólalását l. Vita irodalmunk helyzetéről. Bp., 1952. 65-69., továbbá Irodalmi Újság 7952. okt.23. 22.sz. 6-7.) - Megmagyarázom én az elvtársnak, hogy hogy állunk mi ma - mondja az, aki a sakktábla előtt ül. - A régi reakciós világban dolgoztunk Erdélyben a Szeredfalva-Déda-i vasútvonalon, hallott róla az elvtárs? Hát jó, kerestünk 80 pengőt akkori pénzben, hazamentünk. Nagyváradon kiszálltunk, vettem 12 P-ért egy cájgnadrágot, 12 P-ért bakancsot, odahaza a családnak hagytam 40 P-t, az összesen 64 P. Maradt 16 P, azt magammal vittem kosztra. Visszafelé lekéstük a csatlakozást, bementünk az állomásfőnökségre, kértük, engedjenek fel bennünket egy tehervonatra, vagy adjanak egy motort, hogy idején beérjünk a munkához. Nem adtak. Feleseltünk. A forgalmista behívott egy csendőrt, az jól szájonvágott bennünket, kidobott ... Most meg mi történt 47-ben? Kerestünk megint 80 Ft-ot, mai pénzben. Bakancsot akartam venni, de nem lehetett, mert 100 Ft volt. Hazavittem a pénzt a családnak, magamnak nem tartottam meg semmit, visszamentünk a munkához. Akkor megint lekéstünk egy csatlakozást. Bementünk az állomásfőnökségre, kértünk egy tehervonatot, vagy motort, hogy ne maradjunk le a munkáról. Mondták, hogy nem lehet. Megharagudtunk, jól szájonvágtuk a forgalmistát, meglett a motor ... Hát ez a különbség, elvtárs! Nevetnek, én is nevetek - De ez is régen volt - mondom. - Negyvenhétben. Nagyon régen! ...