Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1952

* Ma úgy látom, hogy a párt ábrázolása a II. kötetben valóban hiányog hibás. Miért? Csak a valósághoz mérve hibás-e? ... vagy a regény belső törvényeihez mérve is? Mind a két szempontból nézve az. Nem lett volna szükség a harmincas évek munkásmozgalmának s benne a pártnak részletesebb ábrázolására; egyetlenegy regénybe nem illő, extenzív ábrázolására; egy vagy két bensőségesen kidolgozot­tabb, részletesebb nagyobb jelenettel érzékeltetni tudtam volna a pártban rejlő nagy erkölcsi, embernevelő s forradalmi erőt, még akkor is, ha ez a jelenet történetesen ve­reséggel vagy csak ideiglenes győzelemmel végződik. A történelemben nem kizáró lag az azonnali, kézzelfogható eredmények fontosak. Ilyen jelenet azonban hiányzik a II. kötetből. Elálltam ennek a megírásától, mert a kom[munista] pártot csak Bálint fejlődésének ütemében ritmusában akartam részletesebben felszínre hozni, egyre abban az arányban a mértékben, ahogy hősöm öntudata szeme kinyílik, osztálytuda­ta fejlődik erősbödik. A párt szerepe a III. és IV kötetben egyre erőteljesebb 4es* len­ne. - Bálint fejlődésével párhuzamosan, s lényegében mindig ez előtt haladva - egé­szen addig a pillanatig, amíg nagy történelmi győzelméig nem ér, s Bálint saját fejlődése betetőzéseként utoléri. A pártot munkásmozgalmat, amelyben én mégis csak a s benne a pártot azonban én mégiscsak ábrázoltam. Lehetetlen lett volna nem ábrázolni, s természetesen mintahogy nem is volt célom teljesen kitérni előle. ¥kt A II. kötetet önmagában «éa­sük nézve, de még ha az I. vei együtt is, ám a tervezett III. és IV nélkül, akkor ez az ábrázolás hamis. A párt forradalmi, tudatosító s erkölcsi erejét én csak néhány rövid jelenetben írom le, balsikereit ennél jóval részletesebben. Elég, ha felidézem a Révai e[elvtárs] által említett szocdem teadélutánt, s hozzáteszem még az ennél is jóval megrendítőbb csalódást kiábrándítóbb jelenetet, a kom[munista] Ocsenás spiclivé válását. Mindkettő, de főképp intenzitásában, meghaladja azokat a vonzó jeleneteket (Júlia a sajtóelosztó lakásán, Döme lakást búvóhelyet szerez Júliának), amikor a kommunistákat cselekvően látjuk közbon látjuk, tehát jóval nagyobb elhitető erővel, mint amikor csak leírom okot együttérzést felkeltő, forradalmi cselekvésben látjuk. Igaz ugyan, hogy szerepeltetek több rokonszenves kommunista figurát (Páciusz bá­csi, Szabó köszörűs, a fiatal Döme, Maravko, a sajtóelosztó, Brányik), de ezeket na­gyobbára inkább csak arcképszerűen, s nem cselekvőn, a történés folyamán tehát jó­val kisebb elhitető erővel. Ilyenformán az olvasóban tehát okvetlenül az az érzés lesz úrrá, hogy én a kommunistákat nem becsülöm, a párt sse magatartását és politikai cselekvését helytelenítem. A mérleget végül teljesen elbillenti Nagy Júlia alakja szereplése. Igaza van Révai elvtársnak: olváll elhibázott vállalkozás volt az, hogy a lány kommunista voltát csak közvetve, csak a magánéletében igyekeztem ábrázolni, s nem a kommunista lét elsődleges színterén, a politikai munkában. Azt hittem, eH=e forradalmi «k4t magatar­tásának érzékeltetésére elég lesz a sajtóelosztó jelenet, ée Most már látom, hogy ez a nyolc oldalnyi aktivitás nem egyensúlyozza ki azt a 140 oldalt, mely kizárólag ma­gánéletével foglalkozik. Igaz het ugyan, hogy ebben a szerelemben is esak az osztály-

Next

/
Oldalképek
Tartalom