Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1952

S mint olvashattuk: némi ösztönzésre Déry is megtette a maga hűségnyilatkozatát. Am Révait ez nem elégítette ki. Úgy vélte, a beindított ideológiai offenzívát ki kell szélesíteni: s a megfelelő' „tanulságok" levonása érdekében a Felelet mellett az egész korabeli irodalmat is mérlegre kell tenni, így kerül sor az MDP mellett működő Központi Előadói Iroda Kultúrpolitikai Munkaközösségének összehívására, amely testület az időközönként felmerülő elméleti kérdéseket volt hivatva megvitatni. Az ülés pontos időpontja bizonytalan. A Vita irodalmunk helyzetéről címmel közzétett - rövidített - összefoglalója is csak „szeptember-október" körülírással él, érzékeltetve, hogy nem egyszeri, hanem több napra is elhúzódó tanácskozásról volt szó. (Déiy naptárnoteszében két olyan bejegyzést találunk, amelyek összefüggésbe hozhatók vele: szept.16.: „5 óra pártvita" és szeptember 19.: „Akad"., - a pártközpont ugyanis az Akadémia utcában székelt.) A résztvevők számát nem ismerjük pontosan, csupán azoknak a neve maradt ránk, akik Gimes Miklósnak (1917-1958), a Szabad Nép vezető munkatársának bevezető előadásához hozzászóltak. Ezek - megnyilatkozásaik sorrendjében - a következők voltak: Déry Tibor, Benjámin László, Gergely Mihály, Aczél Tamás, Darvas József, Bodnár György, Keszi Imre, Király IstA'án, Kónya Lajos, Máté György, Eörsi István, Karinthy Ferenc, Lukács György, Juhász Ferenc, Urbán Ernő, Sarkadi Imre, Gerely Sándor, Veres Péter, Zelk Zoltán, Illés Béla, Sándor Kálmán, Balázs Anna, Devecseri Gábor, Háy Gyula, Kövesi Endre, Molnár Miklós, Örkény István és Somlyó György. Révai zárszava, amely ismételten kitért a Feleletre és a felszólalások kapcsán a korabeli irodalmat minden korábbinál szenvedélyesebb bírálatban részesítette. Nem feladatunk e tanácskozás, illetve zárszó értékelése, mindössze annyit jegyzünk meg, hogy rideg hangnemével és ideológiai követelőzéseivel még azok java részét is elriasztotta, akik korábban rokonszenveztek a szocialista irodalompolitikával. (A folyamat eszmetörténeti áttekintései közül ismételten felhívjuk a figyelmet Kalmár Melinda tanulmányára: A politika poétikája. = Holmi 1993. 5.sz. 715-730. - A tanácskozás szépirodalmi jellegű feldolgozásai közül első helyre kívánkozik Aczél Tamás és Méray Tibor Tisztító vihar történelmi riportkötetének Dies irae című fejezete, illetve az ítélet nincs idevágó képsorai, amely utóbbiak kettős optikában vetítik elénk Révai József arcképét: az egyik indulatok nélkül idézi fel a rettegett ideológus nem minden elmééi nélkül végigvitt konok, de eleve téves és reménytelen közszereplését, a másik gyilkos, szürrealista vízióban légiesíti át a francia Szent Gyulává, aki a legenda szerint egy völgybe terelte a környék csodás szarvasállományát, majd hideg fejjel lenyilazta azt az utolsó szálig. (L. a kötet... és társai című fejezetét.)