Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1952

Nyilatkozat Révai József Megjegyzések egy regényhez című tanulmányának megjelenése után Kiadatlan. - 1 f. javításokkal teli tintával írt kézirata - s ugyanazon a lapon annak legépelt változata a hagyaték 64., Vegyes irodalmi jegyzetek kézirattári egységéhen. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: a Szabad Nép 1952. augusztus 30-i és 31 -i számai lepedőnyi folytatásokban (a lap akkor már ún. „nagy 2-rét" formában jelent meg) tették közzé - némi rövidítéssel - Révai Józsefnek a FeleletraZ írt tanulmányát. Példátlan gesztus! A párt főtitkárhelyettese, a kulturális vezetés megfellebbezhetetlen „felelőse" sem előtte, sem utána nem foglalkozott ilyen terjedelemben és mélységben egyetlen irodalmi alkotással. Annak is üzenet-értéke volt, hogy az írás nem a párt elméleti folyóiratában, hanem egyfajta előzetesként a párt többszázezer példányban terjesztett napilapjában jelent meg. A nyomasztó „megtiszteltetésből" az írószövetség huszonnégy óra múlva ocsúdott fel - és szeptember 2-ára összehívta az elnökséget, amelynek Déiy is tagja volt. (Az ülés pontos időpontját az író naptárnoteszének bejegyzése is visszaigazolja.) Az alábbi nyilatkozat megtételére minden bizonnyal e sebtében összerántott testület, benne személy szerint a szövetség elnöke, Darvas József, és pártszervezetének titkára, Máté György szólította fel Déryt. Aki - mit tehetett? Saját jól felfogott, egzisztenciális érdekében - azon nyomban megfogalmazta a kívánt " egyetértést" ; hogy azt az elnökség szintén rövid úton tovább juttassa a megfelelő fórumra. Az utolsó mondatban szereplő „útinapló" kifejezést Déry országjáró riportjaira értette, amelyek az év közepétől sorra jelentek meg folytatásokban - a Szabad Népben, a Magyar Nemzetben, a Csillagban, de még a Művelt Népben és a Ludas Matyiban is. M[áté] elv[társ] beszámolója említette R[évai elvtárs] cikkét. Nem kell külön hangsúlyoznom, milyen megtisztelt[etés] számomra, h[ogy] a párt méltónak találta arra, hogy ilyen behatóan foglalkozzék vele. A megtiszt[eltetés]t nem csökkenti a bírálat élessége. Arról som kell külön beszólnom Tisztában vagyok természetesen azzal, hogy ez a figyelem, amellyel a párt m[unkáma]t kíséri, fokozott felelősséget ró rám. Azt hiszem, h[ogy] bár sok fogyatékosságom van, de felületességgel nem vagyok vá-