Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1952

tehát köztünk egy probléma volt, és úgy látszik, nem tudtam jól megoldani. Viszont egy kérdés lenne, amely több hozzászólásban felmerült: Nagy Júlia és Farkas Zénó szerelme. Értjük, hogy Déry ezen keresztül Farkas Zénót akarja bemutatni a magánéletben, de miért rajzolja Nagy Júliát ilyen fejlett kommunista nőnek? Nem lehet véletlen, hogy az olvasókban felmerült ez a probléma. És éppen erre nem kaptak választ. Lehetett volna egy becsületes, tiszta nő, de felesleges, hogy ilyen öntudatos kommunista lány legyen. Teljesen igaza van Képíró elvtársnak, hogy kommunista is beleszerethet egy nem kommunistába, de ha elolvasta volna a regényt, ott is szemet szúrt volna, hogy egy ilyen fejlett kommunista nő miért szeret bele pont ebbe a tanárba. Ez a könyv legvitatottabb pontja, és erre nem adott választ. DÉRY TIBOR ELVTÁRS. Valóban nem adtam erre kielégítő választ, sőt egyáltalában nem adtam. Úgy látszik, nem jegyeztem fel ezt a kérdést. Hogyan szerethetett bele ez a tiszta kommunista lány ebbe a rothadt burzsoába? Megpróbálok pár szóval felelni erre. Én ezt az időt, amit ábrázoltam, személyes tapasztalatból ismerem, és igyekeztem a valóságnak lényeges mozzanatait ábrázolni a regényben. Nem tartom történelemellenesnek azt, hogy egy akkori kommunista lányt beleszerettettem egy polgárba, egy nagy tudósba, egy értelmiségibe. Nem báró Grünerbe, hanem egy nagy tudósba, aki tanárja is volt. Attól tartok, hogy amikor maguknak ez nem tetszik, akkor a mai kommunista szívüknek nem tetszik ez. Nem kívánják azt, hogy ez a rendes kommunista lány ebbe a hibába essen bele. De nem a történelem szerint gondolkodnak. Ezért kezdtem el ezt a magyarázatot azzal, hogy én abban az időben is éltem, ismertem a mozgalmat, mert azzal akarom folytatni, hogy én rendkívül sok esetet ismerek, személyes ismerőseim, elvtársaim között, úgy Magyarországon, mint külföldön, mert sokat jártam külföldön is, ahol éppen hogy előfordul és nagyon jellemzően fordul elő ez az eset, t. i. az, hogy egy kommunista beleszeretett egy nem kommunistába. Rendkívül sok probléma merült fel ennek kapcsán két embernek a magánéletében és a párthoz való viszonyában. Tudok olyan esetről, amikor kizárták a pártból az ilyen kommunistákat, mert egy polgárba szerettek bele. Tudok számos olyan esetet, amikor a másikat is át tudja hozni a mi táborunkba, azt, akibe beleszeretett, polgárba vagy értelmiségibe. Ezt én meglehetősen jellemzőnek tartom. Annak bizonyítására hozom fel, hogy nem történelemellenes ez a szerelmi história. De ezenkívül én nem egy idealizált kommunistát akartam bemutatni, hanem azt, hogy egy rendkívül tisztességes, önfeláldozó, odaadó kommunista is, mint amilyennek Nagy Júliát képzelem, hogyan változik meg olykor, hogy el tudja téveszteni a saját életét, milyen árat fizet érte és hogyan kerül ki a megpróbáltatásból. Tehát nemcsak a tanárt akartam ábrázolni, hogy szerelembe esett Nagy Júliával, hanem azzal, Nagy Júliát is kommunista voltában -tévedéseivel és megpróbáltatásaival - akartam ábrázolni azzal, hogy beleszerettettem őt egy hozzá nem méltó férfiba, akivel való viszonya végeredményben erkölcstelen volt. Én nem egy hibátlan kommunista lényt akartam ábrázolni, mert hibátlan kommunista lányok, állítom, nincsenek. (Még férfiban is ritka! - hozzászólás.) És főképp nem ebben a történelmi korszakban, amikor a mi pártunk illegalitásban volt, s rendkívül sok szektariánus szempont kapott erőre a mi mozgal-