Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1945

júniusban beinduló filmgyártás programjáról. = Szabad Nép 1947. ápr.27. 95.sz. 9.), ami azt sejteti, hogy a vázlatból talán forgatókönyv is készült. Am azt is jeleznünk kell, hogy a cikkben felsorolt elgondolásokból végül csak Radványi Gézáé valósult meg — Valahol Európában címmel. A film a színdarabnál is nyomatékosabban megköveteli minden résztvevőjének—munkatársának egyenértékű, pontos munkájút együttműködését. Ez a téma csak akkor jó, ha jó rendező keze alatt jó színészek játsszák. A kezdetet kópozorűon részletesebben dolgoztam ki, hogy nagyjából megjelöljem a film stílusát. Altalános irányelv: mindazt, ami jelképszerűen, politikai morálként tanulságként hathatna, rendkívüli ökonómiával, diszkréten, szinte rejtegetve kell beleszőni és eljátszani. Fűvel, gazzal benőtt, napsütötte kis téren két kölyökkutya játszik. Egy négy-öt éves gyerek csoszog melléjük, velük akar játszani. A lencse körbemegy, egy bérház udvarán vagyunk. Az emeleti folyosókról a napsütésben, itt-ott könyöklő emberek, asszonyok mosolyogva nézik a lenti vidám játékot. Az udvar egyik fala romfal, egy lecsüngő folyosórészlettel; a lencse lassan végigmegy az egész falon, visszatér a folyosókon könyöklő asszonyokhoz, majd a kutyákhoz, gyerekhez, végül ismét a romfalhoz. Ennek tetejéről leválik egy gerenda, s lezuhan az udvarra. Porfelhő. Csődület. A gerenda agyonütötte az egyik kutyát, a gyereket azonban élve, épen húzzák ki a törmelék közül. Az anya, harmincöt éves, egyszerű polgárasszony ölben hazaviszi emeleti lakásába. Az izgalom elültével a tömeg szétoszlik, es«k- egy öregember marad utolsónak a kiskutya tetemével a karjaiban. Nem tudja, mihez kezdjen vele, kiviszi az utcára, leteszi a járdára. Házf[elügyelő] utána szól, a holttest nem maradhat a ház előtt. Karjaiba veszi, s az utcáról hozzácsatlakozó gyerekekkel elindulnak sírhelyet keresni. Az egyik gyerek csákányt kerít, a másik ásót, egy üres telken végül közös munkával eltemetik. A ház kapuján befordul, majd a házf[elügyelő] lakásába benyit Csendes úr, a gyerek apja. Kissé félszeg, merev, száraz és félénk, harminchét-harmincnyolc éves kishivatalnok. Házbért fizet. Házfelügyelő] elmondja neki, hogy a fal teteje leszakadt, agyonütött egy kutyát. Cs[endes] úr vállat von: - egy kutyával kevesebb! — De a gyereke is kis híja, hogy ott nem veszett! Az apa meghökken, elgondolkodik. Nem történt semmi baja - nyugtatja meg a házf[elügyelő]. Cs[endes] úr megkérdezi, nem jött o levele járt-e náluk a postás, majd tagadó válaszra felsiet a lakásba. Benyit az előszobába. Távoli zongoraszó hallatszik - a szomszéd lakásból -, egy érzelgős rossz kupié. (Valahányszor benyitunk ezután a lakásba, mindig hallani egy ideig a kupiét.) Odabent a gyerek még sírdogál az ijedtségtől, az anyja is izgatott, ideges. Apja elmókázik velük; minthogy a gyerek a kutyát siratja, négykézlábra ereszkedve ugatva kutyát játszik, amíg a gyerek el nem csendesedik. Eközben