Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1952

Regényem második kötete Köpe Bálint vasmunkás fiatalságáról szól, az 1933-36-os évekről. Hősünk tizennyolc éves, amikor e kötet lapjain búcsút veszünk tőle. Még hosszú, fáradságos utat kell majd megjárnia a regény utolsó állomásáig, 1948 márciusáig, amikor a magyar állam köztulajdonba vette a száz munkásnál nagyobb létszámmal dolgozó gyárakat, s Köpe Bálintot vállalatvezetőnek nevezték ki. A kötet önmagában is lezárt, kerek történet, de alakjainak fejlődése s maga a kor, melyben játszódik, akkor válik világossá, ha az olvasó megismerkedik hősünk gyermekkorával is, majd később férfikorával; az író terve szerint az ábrázolt események és jellemek a maguk látszólagos és valódi ellentmondásaikkal véglegesen akkor kerekednek ki, ha már leírta az utolsó mondatot. Budapest, 1952. február Gyűlés a Pasaréten Először: Ludas Matyi 1952. máj.15. 20.sz. 3., utóbb Népszava 1971. febr.20. 43.sz. 6., németül: Versammlung in Pasarét. = Budapester Rundschau /977. márc.29. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: a Felelet keltette társadalmi visszhang előtt egy kis intermezzo következik. Mint A fehér pillangó bevezetőjében írtuk: Déry második házassága 1951 nyarán válságba került, ám az év végén kibékültek, s 1952 januárjában a Jászai Mari térről Budára, a Pasaréti út 31-be költöztek. Az alábbi idill az ország egyetlen humoros hetilapjában, a Ludas Matyi/?ű7? (1946-) jelent meg, amelyet akkor Gábor Andor (1884-1953), a hajdan sikeres kabaré-és krokiíró, majd a moszkvai éveiben kellőképpen megdolgozott egykori emigráns szerkesztett; most és a következő években is szerény közlési lehetőséget biztosítva az egyre nehezebb körülmények közé sodródó írótársaknak. A gyűlés hat órakor kezdődött. Résztvevői pontosak voltak: dolgozószobámból, melynek ablaka a teraszra nyílik, látni lehetett, amint a széksorok szinte egyszerre megtelnek, s feleségem, aki a rendező szerepét vállalta, újabb székeket tol ki a színhelyre. A szobába behallatszott az izgatott lábdobogás, a sűrű zsivaj mondatfoszlányai. - A szónok hova áll? - kérdezte valaki. - Erre az asztalra, ni! Megszemlélték az asztalt.