Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1945

mindig ellenzéki magatartást tanúsítsak, azaz ami mindig a szegények, az elnyomottak, a kisemmizettek oldalára állított, tekintet nélkül arra, hogy az egyes adott esetben igazuk volt-e vagy nem. Azért nem kellett erre tekintettel lenni, mert általában, egyetemlegesen igazuk van. Az a tény, hogy úgynevezett polgári családból származom, egyrészt megkönnyítette számomra az igazság keresését, másrészt azonban meg is nehezítette a dolgomat, mert az osztályomból kibuktam, egy új közösséget találni pedig nehéz. S így tulajdonképpen egy osztályon kívüli állapotban dolgozom egy osztályért: a munkásságért. - És a másik tényező? - A másik tényező, amely elhatározóan befolyásolja munkámat, az a természet, mint környezet, amely valószínűleg éppoly ösztönösen dolgozik a mű létrejöttében, mint az emberekhez való viszonyunk. - Mikor írta A felelők című regényét? - Négy és fél évig dolgoztam rajta. 1933 karácsony estéjén kezdtem el Bécsben a Café France-ban. 1934. február 12-én kitört a bécsi forradalom, amelyben magam is részt vettem. Azokat a részleteket azonban, amelyek erről a forradalomról szólnak, csak a következő esztendőben, Spanyolországban tudtam feldolgozni, míg Bécsben, amíg folyt a forradalom, ágyúdörgés közepette a két évvel előbbi dalmáciai emlékeimet írtam meg, azaz - s ez valamennyire jellemző a munkamódszerre, illetve hogy az író hogyan tudja élményeit feldolgozni - a bécsi télben tudtam megírni a dalmáciai szenvedélyes nyarat s csak később a forró spanyol nyárban a bécsi telet. A regény maga 1933-tól 1936-ig játszódik s éppen ebben az időben írtam meg. Ugyanide tartozik például az, hogy valamennyire belekeveredtem abba a forradalmi epizódba is, amelyet a Marx-Hof ostromának neveznek, de amikor ezt megírtam, akkor egészen mást írtam meg, mint amiben személy szerint részt vettem. - Színművében is távol tartotta magát az élményektől? - Nem. Ez az egyetlen munkám eddigi írói pályafutásom alatt, amelyben rögtön feldolgoztam az élményt. Már az ostrom alatt kezdtem dolgozni rajta és mindjárt a felszabadulás után befejeztem. A tanúk ebben az esetben maga a nemzet, amely végignézte azt, ami e tíz hó alatt Magyarországon történt. A drámai cselekményt egy zsidó orvos és keresztény felesége viszi a sárga csillag fölvételétől az oroszok bevonulásáig, a pincében, ahol a család hamis iratokkal rejtőzött. Rendkívül kockázatosnak tartom, hogy így, kiérési periódus nélkül üljön neki az író a témának, s csak egészen kivételes szerencse lenne, ha a darab sikerült volna. - Van-e a darabnak erkölcsi tanulsága? - Ha van, ez az, hogy a polgári családból származó orvos e tíz hó alatt szocialistává lesz, mert „a saját bőrén érzi, hogy mit jelent elnyomottnak lenni". A szín állandóan két részre van osztva és egyik oldalon szerepelnek a „tanúk", a kispolgárok, és mint kórus kommentálják a szín másik felében történő drámai cselekményt a házfelügyelővel, mint kórusvezetővel, aki a felvonásokat egy-egy monológgal kezdi és egy-egy kupiéval zárja be ... - Mindebből nagyon szép és érdekes mozzanatokat tudtunk meg az író munkájáról.