Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1951

János villanyszerelő, esti egyetemista, Fehér Ferenc, a Madách-gimnázium tanulója és Szendi Rezső sütőmunkás. TORDAI GYÖRGY volt a vita első hozzászólója: A novella élesen és mereven szembeállít egy munkásanyát és egy munkáslányt. Az anya begyepesedett, kispolgári csökevényekkel teli nő, aki fölött eljárt az idő és gyerekei munkájából nem látott meg semmit, mintha Csipkerózsika álmát aludta volna és elszakadt volna gyerekei életétől. Ebben a merev ellentétben a nemzedékek harcát látom feltűnni. Ez a harc roppant káros és helytelen, mert természetes, hogy az öregeket kell is, lehet is nevelni. Helytelenítettem, hogy a lány nem neveli az anyját, nem igyekszik pártmunkás létére, öntudatos dolgozó kommunista létére anyját megváltoztatni. FEHÉR FERENC. Déry elvtárs novellájával nem értünk egyet. A DISZ-ben dolgozom, nagyon sok ifjúmunkást ismerek, szoros, közvetlen kapcsolatom van velük. A novella nem állít követhető ideálokat a munkásifjúság elé, nem nevel öntudatos magánéletre, burkolt formában a munkásifjúság lebecsülését jelenti. A hibák gyökerét abban látom, hogy az író nem ismeri eléggé a munkásfiatalok életét. A novella hősnőjének a beállítása mesterkélt, helytelen. Versenytársáról lekicsinylően beszél, azt nem mondja el, hogyan segíti őt. A munkásfiatalok legjobbjai nem ilyenek. Egy példát szeretnék felhozni: a VII. kerületben Gulyás Mária munkáslány megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Tizennyolc éves, 140 százalékot teljesít. Ha valaki valamilyen nehézséggel küzd, ő segít neki a legszívesebben. Déry elvtárs hősnője nem ilyen. Az egész alaknak nem egészséges a lelki élete, kicsit hisztériás magatartású. A novella nyelvével kapcsolatban két szempontot szeretnék aláhúzni. Egyrészt van valami naturalista hajlandóság a fogalmazásban, azokat a zsargonkifejezéseket domborítja ki, amelyek éppen nem követendők. Márpedig a szocialista realizmus nem az élet felületének lefényképezését jelenti. A másik az, hogy még a zsargonban is keresettség van, íróasztal mellett kitalált szavak, amelyeket még sohasem hallottam. PACZIUS ANTALNÉ. Azóta foglalkozom irodalommal, amióta a Szovjetunió irodalmát megismertem. A proletárlányok életét éltem, 15 éves koromtól gyári munkáslány voltam. A munkáslányok még a kapitalista rendszerben sem éltek ilyen életet és nem használtak ilyen kifejezéseket, mint a novellában. Ha ma, a népi demokráciában egy író megírja egy fiatal dolgozó lány életét, annak példaképnek kell lennie. A szocialista realista irodalom nemcsak felületes, egyes emberek életét veszi például, hanem az összes munkáslányokét. Déry elvtárs nem szerzett még elég tapasztalatot a szovjet irodalomból. BERKÓ PAL. A novellából azt vettem ki, hogy Déry elvtárs rokonszenvesnek tünteti fel hősnőjét, rokonszenves a DISZ-titkár is. A hibát abban látom, hogy két, rossz tulajdonságokkal rendelkező embert szimpatikusnak tűntet fel az író. SZENDI REZSŐ. Nekem a novella tetszett. Abból a szempontból néztem, hogy kis könnyű dolog, ahol nem mérlegelik a szavakat, az alakokat olyan túlságosan. Népnevelő vagyok, megkérdeztem többeknek a véleményét, mielőtt levelem megírtam, s nem mondtak ellenvéleményt. Az elvtársak magasabb elméleti szempontbál