Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1945-1948

sőbb, 1948 szeptemberében, határozott mondatokban adott hangot saját meglátásainak. Vitatva, illetve „kiegészítve" Lukács kifejezését a „harcos, demokratikus" optimizmusról, mivel abban a „kincstári optimizmusra" emlékeztető elemeket látott. Érveiben többször is aláhúzta az írói alkotómunka sajátosságát és elutasította „napjaink hősének" sürgetését, mondván: „Az az új embertípus, amelynek kiformálását a szocializmus ígéri, ma nálunk még csírájában sem található meg." (Déry és Lukács kapcsolatáról részletesebben l. Az elmélet vonzásában? című tanulmányunkat, in D. T. úr feleletei, avagy a befejezett mondat. Bp., 1994. 83-95.) A teljes igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy ennek a belső ellenállásnak a kialakulásához idő és tapasztalat kellett, hiszen Az optimizmusról szóló igazságok kimondását megelőzte az Itthon sikertelensége; mint ahogy Déry későbbi ezópusi stílusának a kialakulásához (La Rajk-perről írt cikkét a következő egységben) is szükség volt néhány olyan tanulságra, amely első beugratásait követte. Ez történt például 1948 nyarán, amikor a Szabad Nép kiküldöttjeként Pócspetrin elhitte a belügyi szervek által terjesztett vádat arról, hogy az egyházi iskola elleni - és gyilkossággal végződő - tiltakozás felbujtója a helyi pap volt. S ezt a prekoncepciót naivan, a tények ellenőrzése nélkül adta tovább riportjában, majd az annak nyomán írt elbeszélésben is. Mentségére legyen mondva: még védtelen volt az igazság álcájába bújtatott hazugságokkal szemben — s a rendelkezésére állott 24 óra alatt, amit Pócspetrin töltött, módja sem lehetett az érdemi tájékozódásra. (A riportot - Pócspetri címmel - 1. Botladozás. 2. köt. 13-31., az elbeszélést - címe: Porban - 1. Theokritosz Újpesten. 1. köt. 425-461.) Zárótételként talán nem szükséges külön is aláhúznunk: az ún. koalíciós évek Déryjének „kommunizmusa" egyrészt őszinte meggyőződésből fakadt, másrészt tartalmában is különbözött a magukat kommunistának nevezett pártok itthoni és keleti, szovjet gyakorlatától. Bár arról sem feledkezhetünk meg, hogy különvéleménye ellenére magatartását egyre inkább kötötte a kollektív igazodás, a pártfegyelem. + Bevezetőinkben és magyarázatainkban 1948-tól kezdődően egyre többször hivatkozunk az író naptárnoteszeinek adataira. A felesleges ismétlések elkerülése végett ehelyütt közöljük, hogy e naptárak a PIM Déry-hagyatékának 74., D.T. noteszei kézirattári egységében találhatók.