Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1949

Mindenekelőtt felgyorsult a tőkés gazdaság már korábban elkezdett felszámolása: a bankok, a bányák, majd a száznál több munkást foglalkoztató üzemek államosítása; az 1947. július elsején elfogadott 3 éves tervvel megindult, 1950 januárjával az új, 5 éves tervvel meghatározóvá vált a gazdaság állami irányítása, majd ezt követően az erőltetett iparosítás és a mezőgazdaság szövetkezetesítése. A két munkáspárt egyesítésével párhuzamosan lehetetlenné tették a polgári pártokat, megszüntették azok politikai és kulturális lapjait. Az ország egységes irányítás alá került, majd a hidegháborúra és az osztályharc élesedésére hivatkozva perek következtek: 1949-ben Mindszenty Józsefé, majd Rajk Lászlóé, amelyek mondvacsinált ürügyekkel eltávolították a katolikus egyház hazai vezetőjét - és a párt Központi Vezetőségének egyik nem tetsző képviselőjét, hogy végül 195 l-l952-ben már látványos jogi procedúrákat mellőzve sorozatos letartóztatások, illetve kitelepítések félemlítsék a „nép ellenségeit". A hatalom központosítása tovább erősödött a párton belül is: csökkent a viszonylag nagyobb létszámú Központi Vezetőség jelentősége, s a tényleges irányítás a szúk Politikai Bizottság és a Titkárság s ezen belül a „négyesfogat" - Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József - kezében összpontosult; hozzátéve: Rákosi Mátyás döntéshozói elsőbbségével. (L. T. Varga György: Adalékok és szempontok a Magyar Dolgozók Pártja hatalmi helyzetéhez. = Múltunk 1998. 2.sz. 175-182.) Az ország ostromlott táborhoz hasonlított, amelynek irányítását az egyeduralmat élvező párt gyökeresen átalakította: a közigazgatás, az ipar, a mezőgazdaság fő posztjaira a dolgozó osztályok képviselőit állította, a közép- és felsőfokú oktatásba tömegesen vonta be a jövő értelmiségét ígérő ún. munkáskádereket. Belőlük és a demokrácia ifjú híveiből verbuválódott - már a „fordulat évét" megelőzően - a „fényes szellők" nemzedéke, amely lelkesen hirdette és énekelte: „holnapra megforgatjuk az egész világot..." - Félig-meddig anekdotikus részletként említjük: a hidegháború, a politika ezekben az években leszállt a mindennapi élet szintjére is: - a hivatalokban, gyárakban úgynevezett Szabad Nép félórákat tartottak, ahol „megbeszélték" az éppen időszerű kül- és belpolitikai eseményeket. A szellemi élet beszűkülését már érintettük a lapok betiltásánál. A megmaradt kevés számú szerkesztőség élére megbízható, a párt instrukcióit végrehajtó vezetők kerültek. Meghatározóvá vált a közlemények szellemisége is, amelyet a marxizmus leegyszerűsített, vulgarizált változata jellemzett, azzal indokolva, hogy a feszült világhelyzetben a lehető legrövidebb időn belül fel kell építeni a szocialista gazdaságot, amelynek alapja a nehézipar; mindezt akár áldozatok árán, beleértve ebbe a szellemi élet uniformizálását is. E fordulat természetesen nem elsősorban hazai kezdeményezés volt. 1951. január 8-án Sztálin a Kremlbe rendelte a népi demokratikus országok főtitkárait és honvédelmi minisztereit, s a koreai háború kirobbanására és a NATO haderejének gyors megerősödésére hivatkozva előírta gazdaságaik, hadiiparuk és hadseregeik 1956-ra tervezett fejlesztésének feszített, három évvel megrövidített teljesítését. (L. Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések 1940-1956. Bp., 1997. 2.köt. 860-868.) Ilyen körülmények között felértékelődött a sajtó, a könyvkiadás - mint a manipuláció és ideológiai ráhatás fő-fő eszköze (a rádió mellett ekkor még csak hír-