Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1948

gozó magyar nép életével. Egész életében a dolgozók igazáért küzdött. Azért írt, hogy panaszaiknak, szenvedéseiknek, vágyaiknak és reményeiknek adjon hangot. A Horthy-rendszer Déry Tibort is üldözte, többször elítélték, börtönben is ült, majd emigrált az országból. A felszabadulás óta a magyar irodalmi élet egyik vezető egyénisége, akinek művei gyakran jelennek meg a folyóiratok hasábjain. Déry Tibor úgynevezett „rossz interjúalany". Mint ő maga mondja, nem eleme a beszéd. író, aki írásban szokta kifejezni gondolatait. Arra a kérdésünkre, hogy veszi ki a magyar író a részét a magyar demokráciáért folytatott küzdelemből, a következőket válaszolta: Minthogy az írónak nem az a dolga, hogy a valóságot fényképszerűén megrögzítse, hanem az, hogy annak mélyebb összefüggéseit feltárja, sokkal nehezebb feladat előtt áll, mint ahogy az olvasó első pillanatra gondolná. Mert nem elég észrevenni a felszín drámai hullámzását, amely önmagában véve is nagyon érdekes, hanem a társadalmi emberben végbemenő mélyebb alakulásokat kell észrevenni. Az írónak az a feladata, hogy alaposan és személyesen megismerkedjék a dolgozókkal, akik részesei ennek a hatalmas társadalmi forradalomnak, amely ma végbemegy. Sokan köztünk ezt az ismerkedést igyekeznek nyélbe ütni. Gyárakba járunk ki, a munkásnak a vágyait, kívánságait, a változásokhoz való hozzáállását igyekszünk kitapogatni és megkeresni benne azt a csírát, amelyből az új szociális ember fejlődik ki. Ez munkánknak a nagyobbik része. - Hogyan harcol a magyar író a bomlasztó, polgári szellem termékei és hagyományai ellen? - Elsősorban úgy, hogy igyekszik jól és helyesen írni. Kritikai tevékenységében élesen elkülöníti az értékeket a szeméttől. Hozzá kell tenni természetesen, hogy a huPolgár István riportját kísérő portré