Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1948

Lukács György már csak szusszanásnyi időt kap kongresszusi felszólalására. (L. A művészet és tudomány igazi szabadsága. = Csillag 1948. júl., 8.SZ. 53-54.) - Egyre inkább érezhető Horváth Márton (1906-1987), a Szabad Nép balos felelős szerkesztőjének megerősödése; aki a párt Politikai Akadémiáján előadást tart az 1945 utáni irodalomról (ebben A befejezetlen mondat például már csak vállveregetést kap, l. H. M.: A magyar demokrácia irodalmi életének mérlege. = Csillag 1948., márc, 4.sz. 46—55.), s alig egy év múltán, a Társadalmi Szemle augusztus-szeptemberi számában meghirdeti Lobogónk: Petőfi cimmel az irodalompolitika új koncepcióját, amely Ady - s különösképp József Attila - egyre halványuló alakja mellett múlt századi hangvételt (és formai eszményeket) emel példaképpé. Megkezdődik a hagyományok és a közelmúlt balos átértékelése. 1948. április 4-i számában a Népszava - Németh Andor cikkével - Népi demokrácia és az irodalom címmel ankétot indít: Bóka László (ápr.l 1.), Fodor József (ápr.l8.), Lukács György (ápr.25.), Komlós Aladár (máj.l.), Hatvány Lajos (máj.9.), Szávai István (máj.16.) hozzászólásaival és Sós Endre (máj.30.) zárszavával. Amelyben egyenesen Lukács Györgyre várt az a szerep, hogy - az alábbi interjú bevezetésében is idézett - józan, mértékletes szavakkal intse türelemre az elégedetlenkedőket. A „húzd meg" erőltetése után (s egyben az egyesítő kongresszus biztonságával a háta mögött) Horváth Márton taktikusnak látta egy átmeneti „ereszd meg" meghirdetését, ám óvatosságból ezt nem a Szabad Népben, hanem csupán a „félhivatalossá" vált Népszavában tette közzé, amely ekkor már nem a Szociáldemokrata Párt, hanem a „szabad szakszervezetek központi lapja" -ként jelent meg. S a bejelentés formája is laza: nem cikk, hanem interjú, amelybe Déry Tibort is belevonta. -Mint a szöveg is érzékelteti, Déry eléggé fanyalogva vett részt ebben a képmutató játékban, s nemcsak Horváth Márton személye, hanem az általa meghirdetett álliberális program miatt is. Ennek részletei semmi újat nem tartalmaztak számára, hiszen azok már eleve benne éltek magatartásában. Válaszaiban itt-ott meglepettség és visszafogottság tapasztalható, mindenekelőtt a népi demokrácia elkötelezettjeinek „öncenzúrájáról" ; s a szorgalmazott „kritika" helyett inkább Lukács Györgynek a Szabad Nép július 18-i számában megjelent interjúját (Milyen az optimista irodalom?) idézi, amely ismételten a párttisztviselők szektásságát teszi szóvá. Az interjú történetéhez tartozik, hogy válaszainak Sós Endre által megfogalmazott formájával Déry rendkívül elégedetlen volt. Leegyszerűsítései és pongyolasága ellen glosszával tiltakozott (Mire való az interjú? In Botladozás. 2.köt. 551-553.), amelyben dühösen s