Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - 1957. április 25
1957 Saját személyemet illetően előadom, hogy amikor beléptem a tüntető csoportba, megkérdeztem, miért nincs vörös zászló a dekorációk között. Arra nem emlékszem, hogy milyen választ kaptam. Továbbmenőben én magam is néhány alkalommal részt vettem a jelszavak kiabálásában és az éneklésben, de nem végig, a koromra való tekintettel. Megemlítem, hogy kb. az út közepén hozzánk csatlakozott Komlós Aladár és felesége, Palotai Erzsi"3, és az út nagyobb részét velük beszélgetve töltöttük el. KÉRDÉS. Hogyan értékelte Ön azt, hogy a tüntetők mellőzték a vörös zászlót és olyan jelszavakat kiabáltak, hogy „minden ország katonája menjen saját hazájába”, továbbá azt, hogy a nemzeti zászlókból kivágták a címert? FELELET. Véleményem szerint a népnek egy sor jogos követelése egyszerre a Szovjetunió ellen is fordult, melyet a fenti módon nyilvánítottak ki szovjetellenes magatartásával (sic!), jelszavakkal, a vörös zászló mellőzésével. KÉRDÉS. Válaszából az tűnik ki, hogy Ön tisztában volt október 23-án délután azzal, hogy a tüntetés szovjetellenes is. így van ez? FELELET. Igen. A válaszom megerősítem: október 23-án délután a tüntetés egyes mozzanataiból láttam, hogy szovjetellenes is, és elismerem, érthetőnek tartottam. Érthetőnek pedig az elmúlt 12 esztendő hibái miatt tartottam, melyeket a közhiedelem nagyrészt a szovjetnek tulajdonított. KÉRDÉS. Válasza ebben a kérdésben nem kielégítő, erre a kérdésre még visszatérünk. Folytassa vallomását arról, mi történt a Bem téren? FELELET. A Bem térre érve ott már nagy tömeg volt. Odaérkezésemkor Tánczos Gábor* jött elém, aki felismert és Sinkovits segítségével utat nyitottak részemre a szoborhoz és felsegítettek annak talapzatához, és megkíséreltem a kiáltványt felolvasni, ez azonban nem járt sikerrel, mert nem volt erősítő berendezés, és nélküle nagy lárma volt, s a tömeg miatt jóformán a zsebembe sem tudtam nyúlni. Megemlítem, hogy a tömegben ekkor már elterjedt, hogy „menjünk a Parlament elé”, és az eleje el is indult, majd én is elhatároztam, hogy a Parlament elé megyek. KÉRDÉS. Hogyan jutott Ön a Parlamenthez és mi történt ott? FELELET. A Bem térről való távozás közben korábbi ismerőseimtől elsodródtam, és ismeretlen személyek társaságában az egyik mellékutcában teherautóra szálltunk, amely a Parlament elé vitt, kerülővel az Árpád hídon át. Útközben semmi jellegzetes esemény nem történt. A Parlament elé érve áthatoltam a tömegen egy ismeretlen személy segítségével, aki kézen fogva csinálta az utat részemre. Végül is feljutottam a Parlament lépcsőjére, ahol Veres Péterrel találkoztam. Mindketten arra vártunk, hogy szóljunk a néphez, mely erősítő hiányában kb. 2-3 órás várakozás után elmaradt. Közben emlékszem, valaki felismert a tömegből és százával kértek tőlem autogramot. Megjegyzem, hogy közben jött egy rádiós gépkocsi erősítő berendezéssel, ez azonban - mint kiderült - nem volt üzemképes. * Tánczos Gábor (1928-1979), szociológus, 1956-ban a Petőfi Kör titkára. 28
