Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - 1957. május 27
1957 kormány álláspontjával, hogy szükségesnek tartottam volna, hogy a kormány szélesebb alapra támaszkodjon, mint amelyet az MDP képviselt. Nem hittem abban, hogy a kommunisták csak önmagukban, fegyvertársak segítsége nélkül helyre tudják állítani a rendet és meg tudják szerezni a nép bizalmát. Az volt az elképzelésem, hogy most egy lépést kell hátra tennünk, hogy aztán kettőt előre lépjünk. Ennek egyik formája lett volna, hogy az MSZMP egységfrontba lép az SZDP-vel, a Petőfi Párttal és egy elfogadható FKP-val. Ehhez hozzátartozik, hogy a szabad választás mellett foglaltam állást, melyben a felsorolt négy párt képviseli magát. Tudtam, hogy a kommunisták vereséget szenvednek kisebbségben maradnak, de ezt tartottam az egyetlen megoldásnak. Később a párt - mint 1948-ban - amúgyis megszerezte volna a hatalmat. Ami a forradalom, ellenforradalom kérdését illeti, szinte mindvégig azon az állásponton voltam, hogy október 23-án egyértelmű forradalomnak indult, és csak október utolsó napjaiban vált komolyabbá az ellenforradalom fenyegetése. A legutolsó időben azonban, tehát őrizetbe vételemet megelőzően megváltozott értékelésem szerint ez az ellenforradalmi fenyegetés a valóságban olyan veszélyes volt, különösen [a] november 4-e utáni helyzetben, hogy barátaimmal való beszélgetésben pl. Hámos Györgynek"135 már azt mondtam, hogy ha a szovjet csapatok nem volnának az országban, akkor most kellene őket behívni. Őrizetbe vételem után pedig a közölt adatok alapján be kellett látnom, hogy a kezdeti értékelésem téves volt, azaz az ellenforradalmi tendenciák már október 23-án jelentkeztek, és feltehetően magukhoz ragadták volna a hatalmat, ha a szovjet nem lép közbe. Ami a Nagy-budapesti Központi Munkástanács feloszlatását illeti, azért nem értettem egyet a kormánnyal, mert ezt egy olyan szervezetnek képzeltem, ahol a tömegek önkéntes kiválasztódása során létrejöhet egy munkásparlament féle, amely az egész proletáriátust képviseli. Szerintem ez a szerv felbecsülhetetlen szolgálatot tehetett volna a kormánynak. Hozzá szeretném tenni, hogy a fenti gondolataim egy magánember gondolatai voltak, és baráti körömben megbeszéltük, de amelyeknek a nyilvánosság előtt soha nem adtam kifejezést. Kivételt képez az 1956. december 28-i beszédem egy része, amely a „forradalomról - ellenforradalomról” szólt. Végezetül most elismerem, hogy ami az egypártrendszer vagy többpártrendszer kérdését illeti, nyilvánvalóan tévedtem, és a kormánynak és az MSZMP-nek volt igaza. KÉRDÉS. Kíván-e az eddigiekhez kiegészítést tenni? FELELET. Kiegészítésként megemlítem, hogy 1956. november 15-én, amikor a Központi Munkástanácsnál jártam, az tudtommal egy legális szerv volt, amellyel a kormány is tárgyalt, és amelynek néhány tagja a Kossuth rádióban is beszélt. Utána soha semmilyen érintkezésben nem volt[am] velük. KÉRDÉS. Az a körülmény, hogy legális szervben tett felszólalást, még nem jogosította fel Önt arra, hogy a kormány ellen nyilatkozzék, aki (sic!) akkor igen nehéz helyzetben volt. 92
