Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Déry Tibor saját kezűleg írt beszámolója 1945 után való külföldi útjairól
1957 val stb. A tanácskozások befejeztével Varsóba utaztunk, itt a delegáció szétvált, «a- gyobb róoziik ki Krakkóba utazott, ki máshova, én néhány napra Gdyniába, a tengerpartra, a lengyelek vendégeként. 4. 1950-ben egy kulturális delegációval két hétre Csehszlovákiába küldtek, a delegáció vezetője Nagy Imre volt, tagjai közül emlékszem Zelk Zoltánra, Veres Péterre. A legtöbb időt Prágában töltöttük, városnézéssel, kirándultunk a cseh írók alkotóházába, Karlovy-Varyba, majd Bratislavában állapodtunk meg néhány napra. 5. 1951 telén az írók csereakciója során négyheti egyéni üdülésre és országnézésre Lengyelországba küldtek a Kulturális Kapcsolatokon keresztül. Körülbelül tíz-tizen- két napot Varsóban töltöttem, a többi időt Krakkóban és a tátrai Zakopanében, ahol egész idő alatt dolgoztam (Simon Menyhért születése című novellámat írtam, melyből később film készült). Az újjáépülő Varsót alaposan megnéztem, a tiszteletemre rendezett írószövetségi fogadáson megismerkedtem vezető lengyel írókkal, megismerkedtem lengyel fordítónőmmel, ki később Pesten meglátogatott, kiadómmal, Czytelnikkel, Krakkóból pedig több kirándulást tettem, köztük Auschwitzba, hol öcsémet megölték, életemnek egyik legmegrendítőbb élménye. Nowa Hutát is megnéztem. Prágán át utaztam haza, ahol két vonat között jártam a cseh írószövetségben, itt épp plenáris ülés folyt, ezen invitálásukra részt vettem. Várkonyi Zoltánnal egy vonaton utaztam haza Pestre. 6. 1953-ban a Béketanács megbízásából részt vettem a stockholmi világkonferencián. A delegációt Andics Erzsébet vezette, rajtam kívül még tagjai voltak Bugár Jánosné, Földvári [Aladár] geológus, Péter János református püspök s egy matematikus, kinek nevét már nem tudom. A Szabad Nép megbízott, hogy küldjék tudósításokat, ezt elvállaltam, a delegáció szónokául engem jelöltek ki, beszédemet németül tartottam meg, ezt több nyugat-német lap is közölte, a Szabad Nép egészében lehozta, továbbá két-három beszámolómat Svédországról is. Stockholmból az NDK-ba utaztam, német kiadóm, a Volk und Welt meghívására, ki éppen azokban a napokban jelentette meg németül A befejezetlen mondatot. Berlinben néhány napot töltöttem, megismerkedtem fordítóimmal, Szentiványi [Béla] professzorral, a Humboldt Egyetem magyar szakos tanárával és feleségével. Az egyetemen beszélgetést folytattam diákjaival, megismerkedtem [Johannes R.] Becher miniszter feleségével, aki kritikát készült írni könyvemről, egy írószövetségi fogadáson Ludwig Renn-nel, [Stefan] Zweiggel stb., s két-három napot töltöttem unokahúgommal, Szilasi Vilmos feleségével, ki Freiburgból átjött meglátogatni. Utána néhány napra elmentem egy középkori brandenburgi kisvárosba (neve?) pihenni, majd Lipcsén át, ahol egy napot töltöttem, repülőgépen haza. Német utamról is több riportot írtam a Szabad Népnek. 7. 1954 nyarán a Népművelési Minisztérium egy filmdelegációval a Szovjetbe küldött. A delegáció vezetője ... min. helyettes volt, tagjai: Fábri Zoltán, kinek bányászfilmjét vittük bemutatni a magyar filmhétre, Makláry [Zoltán], Bihari [József], színészek, Bányász [Imre], a Filmgyár igazgatója, Nagy Mária az agit.propból, egy operettszínésznő, kinek nevét elfelejtettem. Repülőn jöttünk, mentünk, sajnos a három hét így is kevés volt a rengeteg látnivalóra. A delegáció természetéből követke59
