Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957-1964
1957-1964 1957-1964 1956. november 4-e és következményei egyértelművé tették a forradalom mozgásterének korlátáit. Az adott történelmi helyzetben az ország nem kereshetett önálló utakat: Kelet - a jaltai egyezmény megállapodásait követve — ragaszkodott kialakult befolyási övezetéhez, s ezt Nyugat sem tudta, talán nem is akarta megváltoztatni. 1956 őszén és telén csak és kizárólag a Szovjetunió szoros és közvetlen felügyelete alatt lehetett megkezdeni az élet továbbvitelét, az ország konszolidálását. A kérdés legfeljebb az lehetett: a megbukott és bosszúra éhes korábbi pártelit vagy egy korábban reformokra hajló, ám az adott helyzetben a szovjeteknek engedelmes új gárda vezetésével. (Rákosi Mátyás szovjeteknek tett felajánlkozásairól, illetve Kádár János „lehetőségeiről” 1. Pünkösti Árpád: Rákosi bukása, száműzetése és halála. Bp., 2001. 425^-50., és Huszár Tibor: Kádár János, l.köt. Bp., 2001.329-348.) A válasz közismert: Kádár Jánosnak szinte az ország egészével szembehelyezkedve kellett megkezdenie a forradalom, az ellenállás leszerelését és a termelés hétköznapi vágányokra terelését. Felhasználva ebben a politika legszélesebb eszköztárát - a terrortól az engedményekig. Ez utóbbiakhoz sorolhatjuk a különféle béremeléseket, a nyereségrészesedés bevezetését, a kötelező mezőgazdasági beszolgáltatások eltörlését, a felvásárlási árak növelését, a kiskereskedők és iparosok adókulcsainak mérséklését, az adók általános csökkentését, a nyugdíjak rendezését stb. 1957 elején ebből az állampolgárok s különösen az írók nem sokat érzékeltek. Az 1953-1957-es évek összefoglalójában jelzett - s Déry naplójában (1. Szép elmélet fonákja. 543-560.) részletesen felsorolt - letartóztatások, majd január 18-án az írószövetség és két napra rá a Magyar Újságírók Országos Szövetségének felfüggesztése a kormány elnyomó szerepét állította előtérbe - a forradalom utóvédharcaiban résztvevők meghurcolásával és internálásával, a fegyveres ellenállók rögtönítélő bíróságok elé állításával és halálos ítéleteivel. Déry elsősorban a változásoknak ezt az oldalát észlelte, már csak személyes veszélyeztetettsége okán is: a január 19-én letartóztatott Háy Gyula és Zelk Zoltán közvetlen baráti köréhez tartozott, s ezért felsejlett benne, hogy rá is hasonló sors várhat. O azonban még ekkor is bízott nemzetközi ismertségében és abban, hogy a hatalom nem mer hozzányúlni. A fenyegető jelek azonban hamarosan megjelentek. Február 3-án a Népszabadság - ma már nem azonosítható álnévvel - hosszabb cikket közölt az írószövetség december 28-i üléséről, s benne hosszan idéz Déry felszólalásából (Pesti G. László: írók szövetsége, ahol az irodalom kérdései már réges-rég háttérbe szorultak), még a Londonba távozott Aczél Tamás kinti nyilatkozatainak a felelősségét is képletesen Déryre hárítva. (S a megtámadott hiába írt helyreigazító levelet a szerkesztőségbe: papírkosárba került; másolatát 1. MOL XX - 5 - h 65.d. 28. köt. 72.) Nem feladatunk, hogy részletes képet adjunk az írószövetség és a Déry elleni támadásokról, csupán jelezzük, hogy egy hét múltán új cikk követi az előbbit (Molnár 5
