Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Az óriás (1976)
cda ériái KOCSMÁROSNÉ. Hát én azt honnét tudjam, édes Kovács úr? ÓRIÁS fejcsóválva. Dehogynem tudja. Azért nem mondja meg nekem, mert fél tőlem. KOCSMÁROSNÉ. Isten engem úgy segéljen, hogy nem tudom. ÓRIÁS megfogja az asszony kezét. Ha most visszagondolok, úgy látom, Juli azóta változott meg, hogy maga eljárt hozzánk a telepre. KOCSMÁROSNÉ sziszegve. Eressze el a kezemet! ÓRIÁS elengedi. Hát persze, hogy eleresztem. Nem akarom én magát bántani. De amióta maga kijárt a telepre, Juli megváltozott. Nem énekelt többé, és ha a szemébe néztem, kancsalítani kezdett. Mondja meg, hol van Juli? KOCSMÁROSNÉ. Nem tudom. Hagyjon engem békén! ÓRIÁS újra megfogja a kezét. S arra nem emlékszik, hogy mit mondott, amikor nálunk az a szép vendégség volt? Hogy mit mondott a nőkről? KOCSMÁROSNÉ. Nem emlékszem. Engedje el a kezemet! ÓRIÁS elengedi. Azt mondta, hogy minden nőt el lehet csábítani, csak érteni kell a módját. S hogy ma nincs nő, akit meg ne lehetne venni egy kiló grízes lisztért. Újra megfogja a kezét. KOCSMÁROSNÉ. Mit tudom én, hogy mit mondtam. Engedje el a kezemet, vagy segítségért kiáltok. ÓRIÁS a homlokára üt. Nem maga hozta neki azt a szép fehér kenyeret meg a szalonnát? KOCSMÁROSNÉ sikít. Mi közöm nekem a maga szalonnájához? Kitépi kezét az Óriás markából, futásnak ered, a járókelők utána bámulnak. Óriás állva marad, utána néz. 49. kép. Vonat. A kocsik tetején batyuzók szoronganak. A vonat egy híd alá fut, rémült sikolyok hallatszanak, a tartóoszlopok néhány embert lesodornak a vagonok tetejéről. 50. kép. Bellus holtan a vágányok mentén. Mellette Juli sebesülten, de még él. Hamarosan elszállítják egy váltóőr közeli házába. 51. kép. A váltóőr házában Juli felöltözve az ágyon fekszik, mellette a váltóőr írja a haldokló diktálta levelet. A kép végig néma. 52. kép. Csipesz kunyhója. Az öreg a sarokban, térdepel, imádkozik, a váltóőr az asztalnál ülve felolvassa Juli levelét. Óriás egész idő alatt háttal áll a kamera felé. VÁLTÓŐR olvas. Édes Fakutya, ne haragudj rám, amiért elárultalak. Felejts el, mert én most meghalok. CSIPESZ feláll, kinyújtott karral a váltóőr felé. Maga ott volt, amikor a kisasszonyka meghalt? VÁLTÓŐR. Ott. El is kísértük a temetőbe a feleségemmel. CSIPESZ. S jól megértette a nevét? 552
