Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Az óriás (1976)
cAsc. óriás BELLUS. Mi baja velem? IDŐSEBB FÉRFI. Csak annyit mondok: csirkefogó. S maguk mind hitvány emberek, ahányan vannak. BELLUS mosolyogva. Mit mondott, szaktárs? IDŐSEBB FÉRFI. Csirkefogó! Bellus öklével arcába vág, majd fölemeli s messzire elhajítja az összecsukó testet. BELLUS. No, Kovács úr, hogy vélekedik a próbáról, amit ajánlottam? FEJÉRHAJÚ ASSZONY fiához. Gyerünk el innét, fiam. Az nem járja, hogy előbb megesszük az ételét, aztán kicsúfoljuk. MEZÍTLÁBAS. Hát miért olyan hülye! BELLUS. No, Kovács úr, elengedi Juli kisasszonyt? Óriás lassan feláll, fölemel egy mellette heverő talpfát. JULI rémülten sikolt. István! ÓRIÁS halkan. Mit mondasz, Juli? Egy ember a palánk mellett fekvő Idősebb férfihoz fut, föléje hajlik, felsegíti. 19. kép. A talpfát markoló Óriás láttán az emberek megriadnak, hátrébb húzódnak. A Szeplős lány sikítva elmenekül. Bellus önkéntelenül ugyancsak hátralép, de azután kihúzza magát, s elindul Óriás felé. Óriás két kézre fogja a talpfát, comjának feszíti. Nagy csönd. A talpfa eltörik. Juli sikolt, elájul. Bellus megáll Óriás előtt, aztán zsebre dugja a kezét, megfordul, s lassan elindul a kijárat felé. Óriás futva elindul a telep belseje felé. 20. kép. Juli a deszkamáglyák között keresi, hívja Óriást. Néha lekuporodik a földre, sírdogál. Újra továbbszalad. Szerelmük dalával hívogatja. JULI. Fakutya ... édes Fakutya! ... Hallasz engem? - Eheu fugaces, Postume, Postume, Labuntur anni nec pietas moram. 21. kép. Már hajnalodik, amikor egy lécrakás mögött ráakad. Arccal a földre borulva sírt. JULI átöleli. Édes Fakutya, egyetlenem, én nem akarlak elárulni! 22. kép. Fecske kis házikója a telepen. Óriás közeledő lépteire patkányok futnak ki a kunyhóból. 23. kép. A kunyhó belseje. Az ágy előtt két félretaposott lyukas cipő, a mosdóban szappanos, szennyes víz, egy asztalkán női fénykép. Üres szekrény, mind a két ajtaja nyitva. Az ágyon az éhenhalt Fecske. ÓRIÁS beül az ágy szélére. No bácsikám, most mihez kezdek magával? Nincs, aki virrasszon maga mellett, s megeszik a patkányok. A halott mellére fekteti tenyerét. 541
