Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - A félfűlű (1975)
cit fétfűtű 17. kép. Az anya luxuslakása. Anya csipkeágyban. SZOBALÁNY belép. Nagyságos asszony, hiába hívom György urat, nem felel. ANYA. Alighanem még alszik. SZOBALÁNY. Hívjam később? ANYA flegmatikusán. Ráér fiam, majd felhívjuk holnap. 18. kép. A Ford egy erdő közepén megáll egy magányos ház előtt. Hamiltont kiszállítják a kocsiból, betámogatják a házba, leoldják kötelékeit, szájából kiveszik a pecket, csak a szeme marad bekötve. Most már látjuk a haramiákat. Karikatúraszerű katonai eleganciával öltözöttek, amerikai módra, rengeteg pisztoly, tőr az övükben, kezükben géppisztoly. Egyikük, a Főnök, azonban fegyvertelen, civilruhás, szakállas, kellemes, nagyon szelíd hangja van. FŐNÖK. Hogy hívják? HAMILTON. Sejtettem, hogy valahol elvétették a dolgot. Tudtommal senkinek sem ártottam, tehát ki miért ütött volna le? Sajnálatos tévedés, ugye? FŐNÖK. Kevesebb szöveget, signore! Hogy hívják? HAMILTON. Csodálkozni fognak: ifj. Hamilton György, Róma, Via Avelino 8. A szememről ezt a büdös pelenkát most már levenni szíveskedjék. FŐNÖK. A pelenka marad. Eszerint beismeri, hogy unokája id. Hamilton György úrnak, Egyesült Államok, Philadelphia. HAMILTON. Honnét tudják? Honnét a fenéből tudják? II. HARAMIA rekedt hangon. Kuss! Lassabban, kis tetűvadász! Vagy még mindig nem józanodtál ki? II. haramia Hamilton oldalába nyomja géppisztolyát. III. HARAMIA. Részeg disznó! Olyan részeg voltál, hogy majd hogy le nem hánytál. HAMILTON. Nem hányhattam le, hisz hátulról ütöttek tarkón. FŐNÖK. Mennyire becsüli tisztelt nagyapja vagyonát, signore? HAMILTON. Tényleg részeg voltam, uraim? II. HARAMIA. A kérdésre felelj! HAMILTON. Hogy mennyi vagyona ... ? Nem lehet azt felmérni, uraim. Csak Amerikában kétszáztizenhat gyára van, nem szólva ... Tényleg részeg lettem volna? Pedig józan életűnek mondanak ... Az éjjel is csak ... FŐNÖK. Hány éves, signore? HAMILTON. Sosem tudom a koromat. Azt hiszem, tizenhat múltam. II. HARAMIA. Szegény fiú! Hogy ilyen fiatalon kell meghalnia! HAMILTON. Még mindig nem tudom, hogy miért ütöttek tarkón. II. HARAMIA. Hogy miért fogunk kicsinálni, szegény fiú. Nem is sejted? HAMILTON. Azért a kis költőpénzért, amit az anyámtól kapok, nem érdemes embert ölni, uraim. Feláll. III. HARAMIA. Ülj vissza a székre! 508
