Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Számadás (1968)
Szánt tuitis LÁNY izgatottan. Nem szabad ebben a hidegben ülve maradni, professzor úr. Akármilyen fáradt ... Kérem, keljen fel! PROFESSZOR nagyon fáradt hangon. Még éjszaka, a Hanság mocsarában sem maradhat egymaga az ember, kisasszony? Mit kíván tőlem? LÁNY. Keljen fel, professzor úr! DIÁK. Az ég szerelmére, keljen fel, professzor úr! PROFESSZOR az egész beszélgetés alatt ügyet sem vet a Diákra, mintha nem is állna ott, előtte. Lányhoz, halkan. Szegénykém! LÁNY rimánkodva. Nem szabad ebben a hidegben ülve maradnia, Professzor úr! PROFESSZOR. Honnan ismer engem? LÁNY. Az egyetemről. Filozófia szakos vagyok. PROFESSZOR. Tudtommal én nem adok elő a bölcsészkaron. DIÁK. Jegyesek vagyunk, professzor úr. PROFESSZOR mintha nem is hallotta volna. Honnan ismer, azt kérdezem. LÁNY türelmetlenül felvonja a vállát. Jegyesek vagyunk Ferivel. Keljen már fel végre, tüdőgyulladást kap. PROFESSZOR. Feri? ... Feri? ... aki a minap bőrlyuggatóval tisztelt meg? DIÁK. Professzor úr, bocsásson meg, ha tud. Hiszen tudja, hogy ... Tudja, hogy ... én tisztelem magát .. úgy tisztelem magát ... mint az apámat. Ne legyen ilyen kérgesszívű! PROFESSZOR. És most milyen terveket kovácsol az ön vőlegény-ura? A tiroli hegyekbe készül sízni? Vagy Engadinba? És maga fut utána? FIATAL LÁNY tapogatva benyúl a Professzor kabátjába. Még egy szvetter sincs rajta! Mondja, az ég szerelmére, miért akar maga kimenni? Hiszen maga nem csinált semmit. PROFESSZOR. Dehogynem? Elrejtettem egy készüléket. FIATAL LÁNY. Ne gúnyolódjék. Azt Feri rejtette el a maga lakásán. PROFESSZOR. Be kellett volna jelentenem a hatóságnak. Fiatal lány dühös kézmozdulatot tesz, villogó szemmel néz rá. PROFESZOR összeszedi magát, hangja némileg elevenebb lesz. Idefigyeljen, kisasszony. A maga Ferije pontosan tudta, miért nálam rejtette el azt a készülékét, hiszen a maga Feri ura nem vak, nem süket, és nem esett a feje lágyára. Miért nem Nagyszájú kollégánál rejtette el, vagy Jelentő kollégánál vagy Nyúlszívű kollégánál, miért nálam? Mert a szomszédságomban lakott? Mert tudta, hogy kedvelem ... már- már azt mondtam ... Hagyjuk ezt! Tettének oka az a mindenképp jogos és indokolt meggyőződése volt, hogy én egyetértek vele. FIATAL LÁNY. De hisz professzor úr ... PROFESSZOR. Hallgasson! Azzal akar szembesíteni, hogy nem használtam a bőr- lyuggatót. Én viszont azt mondom, annyi, mintha használtam volna. Ha mégsem használtam, csak azért, mert nem illik a koromhoz, vagy mert nem értek hozzá, vagy mert ízlésem ellen való. Hegyezze csak a fülét, kisasszony: virtuálisan használtam. Minden elhallgatott gondolatommal, minden ki nem mondott szavammal, minden------501
