Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Számadás (1968)
Sujitttadás 78. kép. Egy harmadik eltorzult képpel a nád közé ugrik, letolja a nadrágját. Diszkréten. 79. kép. Parasztember magyaráz a mellette haladóknak. PARASZTEMBER. Ide a mocsárba a határőrök nem merészkednek, de amikor az országúton járőröznek, időnként taálomra megeresztenek egy-egy lövést a nádasdba, hogy elriasszák az embereket. EGY VIDÁM HANG. És ha valakinek egy ilyen golyó a hasába téved ... PARASZTEMBER. Pontosan ... így volt legutóbb is, amikor a sógorom csoportjából eltaláltak egy urat, és szegény ember rögtön kipurcant. A mellette levő hölgy a karjába kapott egy golyót. És ebben az erős höldfényben máma ... 80. kép. Professzor száz-kétszáz lépésnyire lemaradt a csoporttól. Nagyon fáradt, csúszkál, botladozik. Egyszer teljes hosszában elvágódik a földön. A nád tüstént szétnyílik, és a vonatról ismerős parasztlegény, feldagadt fején a kis kalapjával, gyászszalaggal a karján, előrelép, felsegíti. PROFESZOR letörli a havat az arcáról. Úgy, hát maga itt van. LEGÉNY nevetve. Igenis. PROFESSZOR. A borostyánkoszorúra mutat, amit kezében tart a legény. És ez? LEGÉNY. Komáromban újat szereztem, mert a másik sajnos a vonaton maradt. PROFESSZOR. Megtudhatnám, hogy drágább volt-e? LEGÉNY. Bizony, ez már drágább volt, mint otthon. Engedlemével, a városban jó mélyen belenyúlnak az ember zsebébe. PROFESSZOR. Hát ... igen! De dobja csak el, jó ember, még hogyha drágább volt is. Itt már semmi hasznát nem veheti. LEGÉNY nevetve. De hát én az édesanyám sírjára viszem. PROFESSZOR. Bécsbe? LEGÉNY. Igenis, Bécsbe. PROFESSZOR. Vagy Londonba. LEGÉNY. Igenis, Londonba. PROFESSZOR. Nyugodtan dobja el, fiam. A határon erre nincs szüksége. 81. kép. Havas táj emberek nélkül. Távoli kutyaugatás hallatszik. 82. kép. Parasztember megáll, fülel. Hasonlóképp az a két-három ember, aki vele tart. Távolról egy hosszan elnyúló kiáltás hallatszik. Egy férfi a földre veti magát. PARASZTEMBER lesajnáló pillantást vet rá. Még van ideje az úrnak. FÉRFI. Én katona voltam. PARASZTEMBER. Mindjárt gondoltam. A kutya még jó öt kilométerre van. Egy lövés dördül. PARASZTEMBER dühösen. A fenébe! Még a szentestén sem hagyják nyugton az embert. Több lövés, kutyaugatás. 499
