Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Számadás (1968)
tSiuíntadát Kinn tombol a vihar, befúj a kályhacsövön. Az ablakot vastag hóréteg borítja. PROFESSZOR. Nem ülök be a maga kocsijába. KOMOR. Tulajdonképp mi baja velem? Az, hogy egyszer-kétszer tévedtem a politikai helyzet megítélésében, és nyíltan bevallottam tévedéseimet? Rádió. A PROFESSZOR egy selyemkendőt talál feltöltője zsebében, fejére kötözi. Ez az. Miért nem ragaszkodott a tévedéseihez? KOMOR. Gúnyolódik velem? PROFESZOR. Persze. Nincs jobb dolgom. KOMOR idegesen. Azt rója fel nekem, hogy bedőltem Rákosiék pokoli propagandagépezetének? Ugyan kérem, az egész ország ugyanabban a cipőben járt. Vagy azt veszi tőlem rossz néven, hogy jogos felháborodásombna levontam a kézenfekvő következtetéseket, s rövid időre ellenzékbe mentem? PROFESSZOR. Úgy? Csakugyan ezt tette? Az ellenforradalomhoz? KOMOR. Igenis. Nem tagadom le. PROFESSZOR. Rövid időre, azt mondja? KOMOR. Csak rövid időre, igenis. Mert hamar arra a meggyőződésre jutottam, hogy végre rendet kell teremteni ebben az országban? A magamfajta kisemberek eddig csak elszenvedték a történelmet, most elérkezett az ideje, hogy maguk csinálják. Egy egészséges lélek reakcióit vázoltam fel önnek, professzorkám. Rádió. PROFESSZOR feláll, odalép a legközelebbi ruhafogashoz, leakaszt egy kucsmát, tüzetesen szemügyre veszi, visszaakasztja, visszaül a helyére. Egy egészséges lélek reakciói, azt mondja? 43. kép. Közbeszúrt jelenet. Hang nélkül. A 22. kép ismétlése. Közelkép egy szép nő arcáról, aki kifelé néz az ablakon. Kicsiny, jól kivehető, de nem csúf forradás van az arcon, mély szomorúság ül rajta, kisvártatva könny csordul ki a nő szeméből. 44. kép. Vendéglő. PROFESSZOR. S engem miért óhajt átcsempészni a határon? KOMOR. Az ön indítékai iránti tiszteletből. Ön bizonyára tudja, miért akarja elhagyni az országot. PROFESSZOR. Bizonyára.- KOMOR bosszúsan nevet. Hát persze! Kivégeztetett tizenhét embert. Saját kezűleg is megfojtott kettőt. PROFESSZOR. Pontosan. KOMOR. Hova jutna a világ, professzorkám, ha mindenki hős lenne. így is épp eleget gyilkolunk, de micsoda permanens mészárszékké válna a világ, ha mindenki hősiesen ragaszkodnék meggyőződéséhez! Továbbmegyek, ha az embereknek általában lenne meggyőződésük azon az egyen kívül, hogy joguk van az élethez. Elég nem 490
