Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - A portugál királylány (1965)
c7l porfitijtíl hirűli/látni lobogója hamarosan eltakarja az egész kék égboltot. Alighogy parthoz ér, egy hangyanagyságú emberi alak ugrik le a fedélzetéről. Nézőtér JANIKA. Ez kicsoda? LÁNY a fejét rázza. Nem tudom. JANIKA. Talán a Horthy. Az is hajón járt mindenfelé. Színpad A Kalóznak dús szőke bajsza és ugyanolyan hosszú szőke haja van, mint a Királylánynak. Merész ívben rántja ki kardját. A párbaj az első pálmafa tövében, közvetlenül a kastély bejárata előtt zajlik le. A Királylány vastag lánccal egy pálmafához van kötözve, száját fekete kendő szorítja le. A Király mit sem sejtve hortyog. Odakint csapkodnak a pengék. Nézőtér PÉTER. Szorítsd, fekete! LÁNY. Jézuskám, ments meg! Jézuskám, szúrd keresztül a hasát! Janika úgy szuszog, mint egy cséplőgép. PÉTER izgalmában öklével ütögeti az előtte ülő kövér parasztasszony hátát. Szorítsd, fekete, lépj bele! KISLÁNY sírvafakad. Micsoda egy gonosz gyerek vagy te. Lány izgalmában behunyja a szemét. Arca premier plánban. Színpad Bakó a láncra vert Fekete Lovagot a trónus előtt álló vérpadhoz vonszolja. Lovag kivégzése előtt felemeli mutatóujját, láncait zörögteti, ördögien kacag. Bakó levágja a fejét. Nézőtér JANIKA. Hupp! Levágta! Mint egy csirkének. Miért hunyod be a szemedet? Lány hunyorog, félszemével a színpadra tekint. Színpad A jó Király trónusáról szemléli a kivégzést, s egy nagy aranyserlegbe fröccsöt önt, egy óriási korsó borból s egy még nagyobb szódásüvegből, majd szájához emeli a serleget. A leszálló nap óriási vörös korongja a tenger színe fölé ereszkedik. Bakó a hajánál fogva lóbálja a Fekete Lovag fejét, majd egy kosárba hajítja. Nézőtér JANIKA. Ni, hogy lóbálja a fejét a hóhér! Hupp, most bedobta a kosárba. LÁNY behunyt szemmel. Már nem él? JANIKA. Nem. Az asztal mögé esett. Csak a lába látszik ki. Lány, megkönnyebbülten sóhajt, s elengedi a szék karfáját. Péter púpos háttal ül mellette, tompa szemmel maga elé mered. 473
