Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Függelék (filmforgatókönyvek) Szerelem (1964-1967)
Szerelem SOFŐR. Rá tetszik gyújtani? A sógorom is ült két évig, annak is első útja volt a trafik. Elébb elszívott két Kossuthot, egyiket a másik után, csak aztán ment haza a családjához. JÁNOS kis idő múlva. Meglátszik rajtam? SOFŐR. Hát egy kicsit talán meglátszik. A sógoromnak is ilyen beteges színe volt. Persze jöhetne kórházból is, de ott nem gyűrik a ruhát. Politikai? JÁNOS. Igen. Egy fél év a halálraítéltek cellájában. SOFŐR. És most kiengedték. JÁNOS. Úgy látszik. Nagyon meglátszik rajtam? SOFŐR a vállát vonogatja. Nem csoda. A fogaskerekű elé érve, János megállítja a taxit, a még hátralévő utat gyalog akarja megtenni, hozzászoktatja magát a szabad mozgáshoz, mielőtt a feleségével találkozik. A sofőr nem fogad el borravalót. SOFŐR. Szüksége lesz a pénzre, elvtárs. Semmi másra ne költsön csak az egészségére! Mindennap húst, egy félliter jó bort, akkor egy-kettőre rendbe kerül. JÁNOS. Viszontlátásra. 62. kép. Utcán. Átellenben, valamivel hátrább egy divatüzlet kirakatában keskeny tükröt pillant meg. Egy ideig álldogál előtte, aztán továbbmegy. Minthogy a Pasaréti úton sok az ember, egy gyalogösvényen, mely egy teniszpálya mellett felvezeti a domboldalra, átvág a Hermann Ottó útra. Itt még a tér sok körülötte, a beépítetlen telkekkel, melyek egyenesen a szemközti telepre nyílnak; elszédül, leül a fűbe. A felesége amúgy sem várja, tehát ráér egy félórát a fűben üldögélni. Szemben, egy kerítés mögött egy virágzó almafa áll. János egy ideig nézi, aztán feláll, és a kerítéshez megy. A viaszfényű nagy fehér virágok olyan sűrűn ülnek az ágakon, hogy ha az ember alulról felnéz a hófehér koronába, alig látszik mögötte az ég. Annyi méh dong a virágokban, hogy az egész fa hullámzani látszik. János talál két ágat, melyek között ki lehet látni az égre, s azon túl, még messzebb, egy mozdulatlanul álló gyapjas felhőre, mely úgy hat, mint egy másik virágzó almafa, az alsó fa fölött. Addig nézi, amíg el nem szédül. Minthogy karóráját elfelejtette felhúzni, s nem tudja, mennyi idő telt el azóta, hogy kiszállt a taxiból, sarkon fordul, s hazafelé indul. Néhány lépés után egy bokor mögé áll és hány, ettől megkönnyebbül. Gyaloglás keskeny napsütötte utcákon át, melyek virágzó gyümölcsfákkal hintik tele a domboldalt. 63. kép. Lucáék háza. A házuk elé ér. Felmegy a lépcsőn. A csengetésre nem nyitnak ajtót. Az ajtón nincs névtábla. Lemegy az alagsorba, a házfelügyelőhöz, bekopog. Az asszony nyit ajtót. JÁNOS. Jónapot. 455
