Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Függelék (filmforgatókönyvek) Szerelem (1964-1967)
bért kiemel a hármas csoportból, és két géppisztolyos őr között visszakísérteti a börtönépületbe. Ketten tovább mennek a kapuig. 58. kép. Börtön kapuja. János társával leér a börtön kapujához. KAPUOR. Ott a villamos, szánjanak fel! János, kezében a szabadulólevéllel áll, s maga elé néz a földre. ... Mire vár? János tovább áll s a földet nézi. ... Menjen már a fenébe. Mire vár? JÁNOS. Megyek. Szóval mehetek? A kapuőr nem felel. János zsebre teszi a szabadulólevelet, és kimegy a kapun. 59. kép. Utcán. Néhány lépés után János hátra akarna nézni, de erőt vesz magán, s tovább megy. Figyel, nem hall-e lépteket maga mögött. Ha eléri a villamost, anélkül, hogy egy kéz nehezednék hátulról a vállára, vagy hogy a nevén szólítanák, akkor feltehetően, végképp elengedték. - Végképp?! A villamosmegállóhoz érve, hirtelen hátrafordul: senki nem jön mögötte. Nadrágzsebébe nyúl, de nincs zsebkendője, mellyel megtörülhetné verejtékező homlokát. Fellép az éppen eléje csikorduló villamosra. A pótkocsiról ugyanakkor egy börtönőr száll le, és az első kocsi mellett elhaladva hosszan, kihívóan szemügyre veszi Jánost. Ez nem köszön neki. A villamos elindul. Ebben a percben megszólal körülötte a világ. Köröskörül minden szín robbanni kezd. A következő jelenet színes filmen: A szembenérkező villamos olyan sárga, amilyen sárgát még életében nem látott, és olyan gyorsan zúg el egy rikító szürke, egyemeletes ház előtt, hogy János attól tart, nem bírják többé megállítani. Az utca túlsó oldalán két pipacspiros ló vágtat egy üres társzekér előtt. Egy üvegzöld kertecske hullámzik el hátrafelé két lángoló üveggömbbel és mögöttük egy nyitott konyhaablakkal. A járdákon sok millió ember sétál, mind civilruhában, sok ezernyi gyerekkel, s micsoda nőkkel! 60. kép. Villamosban. (U jra fekete-fehér filmen!) Minthogy János érezte, hogy a szeme könnybe lábad, bemegy a villamos belsejébe. A kalauznőnek szívhezszólóan kedves hangja van, énekelve kéri a jegyet. János megváltja, s leül a kocsi végében egy sarokülésre. Maga elé néz a földre, nem mer kitekinteni az ablakon, de amikor egy-egy alkalommal mégis kinéz, szemben a járdán, a Sörgyár kapuja előtt egy férfit pillant meg, aki megsimogatja egy fiatal nőnek az arcát. 453
