Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - 1957. május [7.]
1957 nyilván nagyobbak és szervezettebbek voltak. Tehát veszélyesebbek is, mint ahogy én a helyzet akkori ismeretében láttam. Kihallgatás 12.30-tól I3.l5-ig szünetelt. KÉRDÉS. Az eddig ismert ellenforradalmi jelenségek alapján adjon határozott választ: forradalom vagy ellenforradalomnak értékeli az október 23-tól kibontakozott tömegmozgalmat. FELELET. Erre a kérdésre így nem tudok válaszolni, mert szerintem forradalomnak indult és ellenforradalom felé fejlődött. KÉRDÉS. Az ellenforradalom idején készített kiáltványban egy olyan mondat szerepel, hogy „a magyar írók kivették részüket a forradalom előkészítésében”. Tegyen vallomást saját személyéről. Hogyan vette ki Ön a részét - az eddig ismertetett körülményeken kívül - az ellenforradalom előkészítésében? FELELET. Amit a magam részéről mondhatok, az már részben korábbi vallomásaimban szerepel. Hozzáteszem, hogy az októberi mozgalom azért indult el, véleményem szerint, hogy megküzdjön a kormányzat politikai hibáival. Ezek közé tartozott a pártdemokrácia elfojtása, tehát a véleménynyilvánítás és a bírálat nagymérvű elhallgattatása, továbbá az írók és újságírók számára szükséges szocialista értelemben vett sajtószabadság hiánya. Minthogy én a magam személyében küzdöttem ezért, tehát nyilvánvaló, hogy magatartásommal megelőztem az októberi mozgalomnak minden irányú hibák ellen való fellépését, ezért neveztem magam és írótársaimat a forradalom előkészítőjének. KÉRDÉS. Milyen egyéb tevékenységgel járult hozzá az októberben kezdődött események előkészítéséhez? FELELET. Tagadom, hogy más szerepem volt az októberi események előkészítésében. KÉRDÉS. Folytassa vallomását az októberi események idején kifejtett tevékenységéről! FELELET. Október 27-én a délelőtti órákban 10 órakor lakásom előtt megállt egy rendőr-kocsi, amely Losonczy Gézát hozta, aki közölte velem, hogy Nagy Imre fémére részvételével többen készítenek egy politikai nyilatkozatot, és én mint író legyek segítségükre abban, hogy az embereknek a szívéhez szóljon. Én a feladatot vállaltam, és a rendőrautóval az Akadémia utcai pártház épületébe mentünk. Megérkezésünk után több órát várakoztunk Nagy Imrére, aki végül is foglalkozott velünk. Együtt bementünk szobájába, ahol láttam, hogy már több oldalon írta beszédét. Emlékezetem szerint Nagy Imre felolvasta az elkezdett beszédét, amelyhez többen hozzászóltak. Vitatkoztak egy-egy gondolat helyességén, amely nem sok eredményre vezetett, mert Nagy Imre igen merev volt és ragaszkodott saját gondolatához. Előadom, hogy rajtam kívül még ott voltak: Haraszti Sándor, Losonczy Géza, Jánosi Ferenc, Gimes Miklós"12, talán Lőcsei Pál”34, Fazekas György újságíró. Megjegyzem, hogy az egész beszédírás inkább alkudozáshoz hasonlított, míg végül is láttam, hogy a beszédbe semmilyen írói stílust nem vihetek bele. Egy alkalmas pillanatban kimentem a szobából, és több órát — talán este 21 óráig — várakoztam a 43
