Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Massimo D’Avack: A szabadság feltételei. „Az én felfogásom szigorúan szocialista”- állítja a magyar író
1964 Massimo D’Avack: A szabadság feltételei „Az én felfogásom szigorúan szocialista” - állítja a magyar író Először: Le condizioni della libertâ. „La mia é una concezione del mondo rigorosamente socialista”, ajferma lo scrittore magiaro. - LUmanitâ 1964.jan.5. Magyarul itt először - Csala Károly fordításában. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: az interjú valószínűleg három héttel korábban, december 17-én készülhetett, Déry római felolvasóestje előtt. Az írás megjelenésének időpontjában ugyanis feleségével márlmég Ischia szigetén tartózkodtak, ahonnan hazaútjukban csak január 6-án érkeztek vissza az olasz fővárosba. (S 10-én repültek tovább Budapestre.) A beszélgetés a tartalmasabbak közé tartozik. Nem Déry életrajzának külső eseményeit ismételgeti: céltudatosan rákérdez az író magatartásának és világnézetének lényegi vonatkozásaira is. A beszélgetésben említett Elio di Vittorini (1908-1966) szicíliai származású baloldali író, újságíró, szerkesztő. Nem volt könnyű közel kerülni Déry Tiborhoz. Első látásra a magyar író mintha kerülné az emberi kapcsolatokat, annyira lakonikusnak és hallgatagnak tetszik. De ha sikerül áttömünk a bizalmatlanság falát, amelyet, úgy látszik, a külföldiekkel szemben emelt, egy nagyon szívélyes, némelykor egészen nyájas ember áll előttünk. Másfelől érthető Déry Tibor kezdeti tartózkodása attól, hogy magáról és hazájáról beszéljen. Nem szabad elfeledkeznünk az üldöztetésről, amelyben része volt. Attól való félelme, hogy utólagos megtorlás áldozata lehet, készteti rá, hogy roppant tartózkodó legyen. Sikerült elérnünk, hogy interjút adjon (igencsak ritka dolog, mert Déry Tibor „nem szeret” interjút adni) Rómában tartott előadásának alkalmából, ahol a terjedelmes részlet felolvasásával mutatta be megjelenés előtt álló, legújabb regényét. Déry, mielőtt bemutatkozott volna a közönségnek, felesége társaságában elidőzött velünk az Eliseo színház színpada mögött. Ami leginkább megragadja az embert Déry Tibor arcában: a szeme és a homloka. Az előbbi lenyűgöző módon emlékeztet Picasso tekintetének ellenállhatatlan vonzására; homloka ellenben tisztára Cocteau-é. Hangja lassú, szinte monoton, és kérdéseinkre hibás, ám érthető olaszsággal válaszolgat. Eleinte általános dolgokról beszélgetünk. Mondjuk az írónak, hogy előtte Ionesco is járt itt előadást tartani. Szó esik az európai színházról, az avantgárdról és alkonyáról. Azt mondjuk, hogy Ionescónak immár Ionescóról kellene komédiát írnia: ez jó411
