Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1963 - Thomas Ross: Interjú és portré Déry Tiborról
1963- Azóta mindig a kommunista párt tagja volt? - Nem, ez nagyon korlátozott volna írói szabadságomban. De külföldön, emigrációban is gyakran dolgoztam a pártnak. 1945-ben lettem újra párttag, és az is voltam egészen 1956 tavaszáig, amikor, még Rákosi alatt, kizártak. Déry abból a szociális, humanista idealizmusból lett kommunistává, ami az első világháború után sok más művésszel is a kommunizmusban láttatta a jobb emberiséghez vezető utat. Amikor a magyarországi kommunista hatalomátvétel után Magyarország kis Sztálinja, Rákosi a szabadságot - főleg 1949 után - egyre erősebben gúzsba kötötte, Déry küzdeni kezdett ellene. Minthogy Magyarországon a költők mindig is legalább akkora tekintélynek örvendtek a nép körében, mint a politikusok, és a nyugati fogalmak szerint elképesztő befolyással bírtak a közvéleményre, az író szava sokat nyomott a latban. Egyik beszédére, amelyet Déry a Petőfi Körben, az elkötelezett írók központjában tartott néhány hónappal a forradalom kitörése előtt, több mint 6000 ember jött össze, és be kellett zárni a termet a benyomuló embertömeg előtt.- Ön a mi számunkra Nyugaton egy elkötelezett politikus író mintapéldája - mondom Déry Tibornak. Némileg rezignált mosoly suhan át az arcán: - Én nem vagyok politikus író, és sohasem voltam az. Rákosi téves irodalompolitikája ellen harcolva, mesterségem szabadságát és méltóságát védelmezve kerültem lassanként és szinte anélkül, hogy észrevettem volna, olyan helyzetbe, amibe belecsöppentem. És mivel síkra szálltam az irodalom szabadságáért, fölléptem az emberi szabadságért is. A forradalmi miniszterelnök, Nagy Imre első bukása után, 1955 februárjában, Déry mind hangosabban követelte a diktátor Rákosi távozását, a népfront visszaállítását és a sajtószabadságot. A forradalom utolsó napjaiban, 1956. november elején egy írószövetségi kiáltványban követelte, hogy ne legyen vérontás, ne legyen bosszúállás. 1957. április 20-án államellenes összeesküvés miatt kilenc évi börtönre ítélték.- Nem ez volt első börtönbüntetésem. Első ízben 1938 decemberétől 1939 januárjáig voltam becsukva, mivel lefordítottam André Gide oroszországi útinaplóját. Jóllehet nem bántak velem rosszul, mégis szörnyű megrázkódtatás volt számomra. Csak az tudhatja igazából felmérni, mit jelent szabadságának elvesztése, aki már ült börtönben. Ez még egy képzelőerővel megáldott ember számára is elképzelhetetlen. És már mondottam magának: a személyes szabadság az én vesszőparipám, számomra végtelenül sokat jelent. És Déry a szabadságról kezd filozofálni: - Ifjúkoromban szabadságom legcsekélyebb korlátozását sem akartam elviselni, sem annak idején a svájci internátusbán, sem a háborúban mint katona. Fiatal emberként a legkisebb kompromisszumot sem fogadtam el. Déry leveri cigarettájáról a hamut, és tekintete az ablakra siklik, a távolba, a meghatározatlan messziségbe. - Az idős kor megalkuvásokkal jár, csakis a kompromisszumok biztosíthatják a lehető legnagyobb szabadságot mindenhez. Mindazonáltal vannak az emberi tisztességet és méltóságot illető' olyan kérdések, amelyekben a kompromisszumok nem lehetségesek. Csak sejthetjük, milyen szörnyűségeket kel370
