Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)

1962 - Első nyilatkozat a nyugati sajtóban - Gondolatok a riportról. Töredék

1962 2. köt. 239.). S erről az írásról nemcsak azt illik tudnunk, hogy sikere­sen oldotta fel Déry szilenciumát, hanem azt is, hogy közzététele már 1962. szeptember elején megtörtént (Új írás 9.sz.). Szövege, de az azt megelőző riport-töredékünk is feltehetően jóval korábban keletkezett. Ez utóbbié valószínűen azt követően, hogy a diósgyőri látogatás ötlete (1961 végén!1962 elején) felmerült. E néhány bekezdés azonban így is rendkívül értékes, hiszen találóan idézi fel az író megváltozott gondolkodását és erősen kritikus nézeteit a riport műfaja által kínált írói lehetőségekről. A kitekintés és teljesség kedvéért megemlítjük, hogy az utóbb megvaló­sult diósgyőri út is felemásra sikerült: Déry vonatra ült, ám a felesé­gének írt levelei arról árulkodnak, hogy a hétköznapokkal való talál­kozás ekkor már fárasztotta s nem is nagyon érdekelte. Ezért négy nap elteltével, szeptember 29-én, visszautazott - az egészen más tájékozó­dási pontokat kínáló otthoni műhelyébe, l. Három asszony. CLIV-CLV1I. Vonakodva indultam neki ennek az első utamnak, amely hosszú évek után újra em­berek közé vezetett, ki az országba. Féltem; féltem attól, hogy csalódni fogok vára­kozásaimban, s tán még jobban attól, hogy csalódásaimat nem írhatom meg. Féltem tűnődő öregségem kételyeitől is, hisz az öregembert nemcsak emlékei kötik, hanem még ennél is erősebben egykori reményei: hog^ogom egyeztetni tudni vajon lesz-e bennem elég bátorság ahhoz, hogy egymással szembesítve őket, igazságos mérleget készítsek. Féltem a magam elnehezedésétől is: lesz bennem elég erő, hogy önmaga­mat feledve, világosan lássak? Till Eulenspiegel, amikor a tengerbe esett, a saját ha­jánál fogva húzta ki magát, de erre csak a fiatalság képes ... kerek tíz éve. Igaz, egyet megtanultam - ami most megkönnyíti dolgomat hogy a látszatnak lehet hinni. Nem igaz, hogy csal. Ha csak azt az ötven évet nézem, amikor többé-ke- vésbé szórakoztattam magam is, figyeltem a történőimet társadalmat, nem emlék­szem, h[ogy] akár csak egy olyan látszatot teremtett v[olna], amely meggyőzte vol- na/túljárt volna az emberek eszén. Az ösztön pontosságával rátaláltak arra - sőt csak arra, amit takarni akart. Kedve ellenére épp arról vallott, amit tán tagadni volt hiva­tott. így jutottam lassan arra a meggyőződésre, h[ogy] a felület szavahihetőbb, mint a mélység, mert egy áttekinthetőbb formulába foglalja azt a magozó sokaságot, amit egy embernek számba venni amúgy is reménytelen vállalkozás. Fiatalabb koromban pedantériával védekeztem szép világunk ellen. Azt hittem, mi­nél több adatot gyűjtök össze ellene, annál jobb gondnoka vagyok. 361

Next

/
Oldalképek
Tartalom