Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1961 - Felelős vagy! Filmszinopszis és filmnovella
1961 * Minden szobában lázasan csomagolnak, készülődnek a menekülésre, amelyet a legsürgős[ebben] nyélbe kell ütni, hisz n[em] le[het] tu[dni], hogy a nyilasok mikor toppannak bo nyitnak rájuk. Ekkor az udvarról egy másik készülődés, szaladó léptek zaja hallatszik fel, az egyik udva[ri] szoba ablakából látni, hogy a ház földszinti üzlethelyiségeiből a beszállásolt né[met] katonaság elvonulni készül. Egy kétség- bees[ett] assz[ony] csenget be a lakásba, az egyik földszinti textilraktár tulajdonosnője, s rimánkodva kéri B[erdá]t, a házparancsnokot, hogy védje meg vagyonát: attól tart, hogy az elvonuló katonák kifosztják a raktárát; B[erda] jöjjön le, hisz olyan jól beszél németül, h[ogy] a németek katonák németnek nézik s talán hajlanak a szavára.- Nagyon hálás leszek - mo[ndja] az asszony -, ha megmenekül a raktáram, az építész úr kiválaszthat egy rend ruhára való anyagot, gyönyörű angolszöveteim vannak. B[erda] koitorűon nevet. Idefent a lakásban halálravált e[mberekejt kell megmentenie, odelent ruhaszövetet. De ha a németek elvonulnak, akkor talán már a nyilasok nem jönnek, talán ők is átmenekülnek Budára! Lemegy az asszonnyal az udvarra, megkeresi az osztag parancsnokló tisztjét.- Nem bírjuk tovább - mofndja] a fiatal tiszt levert arccal Bferdájnak, akit németnek tart az oroszok tűi erősek. Fel kell adnunk a maguk fővárosát. Maga itt marad? Nem akar velünk jönni?- N[em] mehetek - feleli az építész kitérően. — Az ember ne hagyja el a hazáját, hadnagy úr, legkevésbé veszély idején. * Hajnal. Éjszaka. A németek felrobbantják a hidakat. Hajnal felé megjelennek az első oroszok, telefonkábeleket fektetnek le az utcán, egyre többen jönnek, kisebb csapatokban, a kapukból kiözönlik a lakosság az utcára. Berdát, aki a házba belépő első oroszt megöleli, összevissza csókolja. * A T[isza] K[álmán] téri pártházban B[udapest] felszabadulásának első napjaiban lázas élet folyik, mintha az egész ország agyvelejének működését figyelnők. Maga a tér is feketéllik az emberektől, akik mind be akarnának jutni; ez persze csak egy töredéknek sikerül, az Ergárdisták csak szigorú igazoltatás után engedik be az e[m- berekejt. Jelenetek az utcán: örvendő boldog emberek, másutt hevesen vitatkozó csoportok, majd ismét egy kétségbeesett asszony, aki eltűnt férjét szeretné előkeríteni a párt segítségével. Egy ember, aki egy kapun dörömböl, a tér egyik sarkában egy sírt ásnak, vagy kiföldelnek egy halottat. Jelenetek bent a pártházban: ide-oda futkosó e[mbere]k, újra egy férfi, aki ököllel dönget egy ajtót, arrébb egy folyosó szögletében valaki megnyugtatni igyekszik egy csoportot, emitt egy kétségbeesetten síró asszony kisgyerekkel az ölében, amott egy boldogan összeölelkező pár, s mindenütt ide-oda siető e[mbere]k, iratokkal a kezükben. 346
