Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 hét büntetlenül ajándékozni, kedves barátnőm, az emberi lélek előbb-utóbb bosszút áll minden hitelezőjén. Kire gyanakszik még?- Nem tudom, János - mondta az asszony, ködös szemmel bámulva maga elé. - Ha magának igaza volna, akkor senkit sem szabad szeretni.- Önzetlenül nem is — mondta a tanár. - Lássuk tovább! A házmesterük? Valamelyik szomszédjuk? Ne az én erősen vitatható rosszkedvű, lélektani bölcsességeimből induljon ki, hanem a saját okos, földhözragadt asszonyi fejével eszével nézzen körül! Kit haragított magukra? Az asszony a fejét rázta. - Senkit.- Ezer embert - mondta a tanár. - Csak maga nem tud róla mert-amilyen szeles és szórakozott. Azt se felejtse el, hogy a feljelentőnek bizonyára valamilyen részesedés jut a lefoglalt értékekből. Ki tudott az elrejtett aranyakról?- Még én sem - mondta az asszony. A tanár hirtelen felkelt a helyéről, teljes hosszában kiegyenesedett, nagy fehér kezeit a kéken kidagadó visszerekkel az asztallapra nyomta. De csak néhány pillanatig éHt maradt állva: mintha a lába nem bírná el indulatainak a súlyát, lomhán visszaereszkedett a székre, nogy feje ismét mellére hanyatlott. - Tamás bizonyára tudott róluk - mondta. - Károlynak anyagi természetű ügyekben nagyobb bizalma volt magé benne, mint magában. Kénytelen vagyok tudományos gondossággal minden lehetőséget megvizsgálni. Az asszony tágra nyílt, rémült szemekkel bámult rá.- Micsoda lehetőséget? - kérdezte egy idő múlva, mind a két apró kezét a szívére szorítva.- Károly Tamás nem szereti az apját - mondta a tanár.- Meg van maga őrülve? - mondta az aszsony.- Tamás nem szereti az apját - mondta a tanár még egyszer. - A múltkor már beszéltünk erről.- Meg van maga őrülve? - mondta az asszony.- Nem vagyok megőrülve - mondta a tanár. Az asszonynak könnybe lábadt a szeme, először, amióta az urát letartóztatták.- Tamás nem szereti az apját - mondta a tanár harmadszor. - Tamás azt szereti, amit az ostoba fejével igazságnak, és tisztességnek nevez. Seerenesóro oe a körül meny ellene azól annak afeltctelozósnolc Ez a rögeszméje szerencsére valószínűtlenné teszi, hogy ő jelentette volna fel alattomban az apját Károlyt a saját apját. Másfelől viszont azt is tekintetbe kell vennünk, hogy nem ismeri még a saját szívót önmagát. Az asszony kiszedte táskájából zsebkendőjét, megtörülte a szemét.- Nem tudja még, hogy milyen indulatok laknak benne - mondta a tanár. - Nem, nem tudja. No mindegy! Maradjunk abban, hogy valószínűleg a maguk volt cselédje tette meg a feljelentést, s ebben az esetben talán könnyebben el lehet simítani a dolgot. Sorra fogom vonni járni mindazokat az ismorősoinkot ismerőseimet, akik hasznukra tudnak lenni. Elsősorban azt kell elérni, hogy maga mielőbb beszélhessen 326
