Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 kapaszkodott a kiterjesztett szárnyú sas két nagy kormos lábában. A lenyugvó nap, mely halkuló rózsaszín fényével betöltötte az egész nagy szobát, s minden útjába eső tárgyat bepermetezett közömbös, véres szelídségével, a professzor nagy sima koponyáján egy kis örömtüzot csillogó fényjátékot gyújtott: megtekintette magát az elmúlás tükrében. A diák úgy érezte, mintha a tanár A nagy, tagolt arc azonban mintha szándékosan visszautasítana minden fényt, a szoba belseje felé fordult.- Nos, kedves barátom - mondta Kiss professzor -, ha látogatásának nincs határozott célja, akkor mondja el, mi jó hozott újság a nagyvilágban. Igaz volna-e az a hír, hogy az emberiséget ezután már nem az ötaő a gonoszság, hanem az értelem fogja irányítani a cselekedeteiben?- Miért gúnyolódik velem, professzor úr? - mondta a fiatalember sértődötten. - Én sohasem az emberek gyakorlati tisztességében bíztam meg, hanem csak a tisztességre való hajlamukban. Nagy különbség!- Csak tréfáltam - mondta a tanár, szelíden rámosolyogva a fiatalemberre. Ez azonnal megnyugodott. - Tudom - mondta. - De én mindig beugrók professzor úrnak, s ezután is mindig be fogok ugrani. Van azonban egy másik hírem!- Éspedig? - mondta a tanár, egy újabb szelíd biztató mosollyal bátorítva fiát.- Meg akarok házasodni.- Ejnye - mondta a tanár. - Szülei már tudják? A fiatalember a fejét rázta.- Édesanyja sem?- O sem - mondta Tamás.- Nem is sejti?- Nem - mondta Tamás. A tanár egyet horkantott. - No lám - mondta őszinte csodálkozással. - Még csak nem is sejti? Gondolhattam volna. Miután a fiatalember részletesen, de minden érzelmi aláfestéstől szigorúan tartózkodva közölte a tanárral a lány Elza nevét, foglalkozását, és családi adatait és megismerkedésük körülményeit, apjáról véleményét, továbbá a lánynak azt a lcikötóaót kívánságát, hogy eljegyzésüket egyelőre még titokban tartsák, legalábbis addig, amíg Tamás valami kenyérkeresetre nem tesz szert, majd megkérdezte a profeíiozort, nőm tudna e valamilyen állást nzorozni ázatnám az öregember hirtelen hátat fordított, s szemlátomást mély gondolatokba merülve kitekintett az ablakon. Tamás a professzor hátának előadta azt a kérését, hogy igyekezzék számára valamilyen állást szerezni, egyelőre nem is annyira házassága megalapozására, mint a Nagymező utcai otthon fenntartása végett. A tanár e szavak hallatára szokatlan gyorsasággal visszafordult a szoba felé. — Apjának pénzre van szüksége? - kérdezte.- Szüksége van a keresetemre - mondta Tamás -, mert szegedi házát köztulajdonba vették, és bankkövetelését zárolták, hadikölcsöneit pedig nem tudja értékesíteni.- Teljesen kifogytak a pénzből? - kérdezte a tanár.- Azt hiszem, igen - mondta a tanár Tamás. - Amit a bankból havonta kapunk, az nem fedezi a háztartás szükségleteit. 318
